Alaposan összehozta a futballvilágot egy rendkívűl szomorú esemény. Igen, Christian Eriksen élet-halál között való lebegése még akkor is szörnyű marad, ha egyébként szerencsére sikerült őt visszahozni az életbe.
Személy szerint bánom már azt is, hogy úton-útfélen pont a dán-finn meccsel példálóztam, hogy a bővített EB második napján már nyomban van egy ilyen meccs, ami az érintetteket leszámítva tényeg nem érdekel senkit. Már csak azért is, mivel azért én is nézem az összes meccset, amikor épp nincs más programom, és a félbeszakításig én is néztem ezt a mérkőzést is. Felesleges külön lefesteni, milyen képsorokat láttunk, önmagukért beszélnek, és tényleg egyik pillanatról a másikra jelentéktelenné teszi a játékot.
Végig az járt a fejemben, milyen könnyen belekerülhetünk ilyen helyzetbe, akár csak a töltésoldalon futás közben, amikor épp nincs senki körülöttünk, aki segíthetne.
Ma viszont egészen nap már az motoszkál a fejemben, hogy hozzákapcsolom a tegnapi képsorokat ahhoz, amikor valaki nem élet-halál közé kerül, akivel nincsen baj, csak egyszerű, aljas célokból fekszik le a földre és nekilát fentrengeni, akár azért, hogy szabadrúgással, a másik büntetésével előnyhöz jusson, akár azért, hogy időt húzzon, de végül sokaknál biztos az is benne van, hogy övé legyen a show. Neveket felesleges mondani, mivel egyfelől nem ez a célom, másfelől sajnos – kicsiben vagy nagyban – általános jelenségről beszélünk. Nem kifejezetten a műesésre gondolok, bár az is szabálytalan és ellentétes a játék szellemével.
Hanem célzottan arról, amikor valaki eljátssza a földöntúli fájdalmat, holott nincs vagy csak csekély fájdalma van. De ha még nagy is a fájdalma: állítólag a jelenkor gladiátorairól beszélünk, tehát aki elég erős ahhoz, hogy egy gól után félmeztelenül mutogassa a kockás hasát, az legyen elég erős ahhoz is, hogy elviselje egy belépőt követően a fájdalmat legalább annyira, amennyire egy kőkemény férfitól elvárnánk. /Nyilván nem mindig és mindent./
Ennek a tegnapi esetnek ismét ébresztő erejűnek kellene lennie ahhoz, hogy amikor nincsen baj, akkor az ún. hőseink ne akarjanak olyan érzelmeket kiprovokálni belőlünk, mintha legalább ekkora lenne a baj.
