Négy évvel a foghíjas dél-amerikai nyitányt követően immáron Európába is megérkezett a világbajnokság.
Az 1934-es torna rendezését Olaszországnak ítélték oda, mely azért okozott kisebb nemzetközi felhördülést, mivel Benito Mussolini fasiszta rendszere önmagában is kritikák kereszttüzében állt. A nemzeti nagyságra építő Mussolini azonban zászlajára tűzte, hogy népének jónak kell lennie a sportban és ezt meg kell mutatnia a nemzetközi versenyeken is.
Ez volt egyetlen világbajnokság, amelyre a rendezőnek is selejtezőt kellett játszania. Ettől függetlenül az olaszoknak nem okozott nagy gondot a görögök kiütése. A címvédő Uruguay nem vett részt a tornán, a helyi szövetségben négy év alatt sem bocsátottak meg az európaiaknak, hogy ennyire kevesen indultak útnak 1930-ban hozzájuk. Tizenkét európai csapat mellett négyen (Brazíliai, Argentína, Egyiptom, Egyesült Államok) képviselték a többi földrészt. Az USA csak nagyon későn jelezte indulási szándékát, ők néhány nappal a torna kezdete előtt kaptak lehetőséget arra, hogy már Olaszországban megküzdjenek Mexikóval a 16. induló helyért. Nagy kockázatot vállaltak a felek, hiszen 15 napot utaztak azért, hogy akár egyetlen vereséget követően haza is induljanak.
Nem kockáztattak az argentinok sem. Az 1930-as ezüstérmes egy gyengébb csapattal érkezett Európába. Nem akarták, hogy az olaszok lerabolják a legjobbjaikat. Ez részben már sikerült is egyébként. Az olasz keretből négyen is ott voltak argentin színekben az előző VB-n. Luis Monti előbb argentin, majd 1934-ben olasz játékosként is pályára lépett a döntőben.
Ez a VB egyébként is az európaiakról szól. A negyeddöntőben már csak nyolc európai csapat maradt. Köztük a magyar válogatott is, amely Nápolyban 4-2-re verte Egyiptomot. Az első magyar siker a VB-ken. Azonban ezen a VB-n már több siker nem jutott nekünk. Az osztrák Wundermannschaft 2-1-re legyőzte Sárosiékat a negyeddöntőben.
Az osztrák futball a legszebb évtizedét élte, sokak szerint a világbajnoki címért is ott kellett volna lenniük. Az elődöntőben azonban a hazai olaszok – akik előtte Spanyolország csak megismételt mérkőzésen tudták legyőzni egy bizonyos Guiseppe Meazza révén – a bődületes esőben jobbnak bizonyultak. Ahogyan 2002-ben a dél-koreaiakat, úgy 1934-ben az olasz válogatottat érték komoly vádak a játékvezetőkkel kapcsolatban. Mindenesetre Olaszország a végig jelenlévő Mussolini legnagyobb örömére bejutott a döntőre, ő állítólag legszívesebben a hitleri német birodalmi csapat ellen küzdött volna meg a dicsőségért. A németek azonban meglepetésre kikaptak Csehszlovákiától az elődöntőben. Hogy mennyire lehet mindez kétségekkel teli: a beszámolók alapján az elődöntő olasz bírója leginkább a cseheknek kedvezett, ezzel jócskán megnehezítve a németek dolgát.
Így a döntőnek is beillő német- osztrák meccsre a 3. helyért került sor. A döntőben pedig Olaszország hosszabbításban 2-1-re verte a csehszlovák válogatottat, s lett első alkalommal világbajnok. Ismét a hazaiak ünnepelhettek világbajnoki címet. Az olaszok nemcsak a Jules Rimet-kupát, hanem a Duce trófeáját is átvehették, mely hatszor nagyobb volt, mint a FIFA kupába.
A gólkirályi cím körüli mizériáról itt is olvashattok.
