Niclas Füllkrug megérkezett a német válogatottba

Bőven van még hova fejlődnie a Hansi Flick-éra utáni német válogatottnak. Három meccs után úgy látszik, hogy Niclas Füllkrugon nem fog múlni ez a fejlődés.

Már a 2000-es évek elején is ment a fanyalgás a németeknél a csatárhiányról. 2014-ben a világbajnoki döntőben a 37 éves Miroslav Klose kezdett, a tornán egyébként kettő gólig jutott, ami a legjobb futballt bemutató, világbajnok csapat esetében nem egy impozáns statisztika. (Ez nem az amúgy rekorder Klose ellen szól, hanem a csatárkérdést világítja meg) Alternatívája lényegében csak a sérült Mario Gomez volt. Klose visszavonulása óta 9 év telt el, mely az élfutballból kiszoruló Mario Gomezen kívül tulajdonképpen csak pótcselekvésekkel telt.

A befejező csatár nélküli játék nem hozott sikert a németek számára, sőt hozzájárult története tulajdonképpeni legnehezebb időszakához. Mindez odáig vezetett, hogy a lehetséges befejező csatárok sem kaptak reális esélyt a bizonyításra. Elismertséggel pedig a klubfutballban sem rendelkeztek.

Ez odáig fajult, hogy a közösségi média aktív szurkolói, illetve a sajtó unszolása kellett ahhoz, hogy az adott választékból legjobbnak tűnő Niclas Füllkrug egyáltalán esélyt kapjon a német válogatottban. És ő azóta élni látszik ezzel az eséllyel. 11 mérkőzésen lépett eddig pályára, ezek során 9 gólig és 2 gólpasszig jutott. Impozáns statisztika egy olyan poszton, ahol szinte csak a statisztika számít.

Az egyébként, hogy akár ő, akár más csak 30 éves korára kerül a fénybe, sokkal inkább az absztrakt értelemben vett német futball sara, amely nem fordított elegendő figyelmet az adott korosztályok legjobbjainak számító csatárainak támogatására. Konkrétan itt a DFB felelőssége is megjelenik. Niclas Füllkrug egyébként egy bő évtizeddel korábban 17 alkalommal szerepelt a különböző korosztályos válogatott

Persze lehet húzni a szánkat, hogy 16 góllal hogyan lehet valaki gólkirály. De – holtversenyben – mégis ő lőtte a legtöbbet. Másoknál több gólt szerezve. Lehet fanyalogni, hogy nem ér fel a korábbi klasszisokhoz. De megkapta az esélyt és él vele. Ez a legtöbb, amit tehet. És ez a legtöbb, amit elvárhatunk bárkitől bármilyen téren.

Ilyen körülmények között éppen az lenne az abszurd, ha nem építenének rá a németek.

A magam részéről azt tudom mondani, hogy csak így tovább!