Lukas Podolski a hetekben a 37 éves lett. Sokat beszéltünk arról az elmúlt évtizedben, hogy sokkal nagyobb tehetségnek indult és sokkal sikeresebb karriert kellett volna befutnia, mint ami végül lett belőle.
De formálódik bennem a gondolat, hogy ez így is irigylésre méltó másfél évtized volt. Persze, sosem vált világsztárrá, nem jöttek futószalagon a trófeák.
Cserében viszont nem is érte akkora nyomás. Így is nyert német bajnokságot és kupát, világbajnokságot (bérelt hellyel, de még 2014-ben is igazolható teljesítménnyel), megjárta három különböző ország patinás topcsapatát, közte a legjobb német csapatban és a legjobb bajnokságban is játszott.
Nevelőegyesületénél legendás figura. 130-szoros válogatott. Mindeközben a 20-as, 30-as éveiben, tehát a legjobb éveiben élt Angliában, Olaszorrszágban, Törökországban, Japánban, majd végül szülőföldjén, Lengyelországban is. És keresett annyi pénzt is, amit elég nehéz elkölteni, hacsak valaki nem komplett idióta.
Az én olvasatomban, ha nem is egy klasszis karrier, de ez egy klasszis élet. Amiből ugye neki is csak egy van.
