A német futball is alaposan megsínylette a II. világháborút. Nemcsak, hogy évekre leállította a futballt, amit utána évekig tartott újraszervezni, de háborús vesztesként Németország évekre kikerült a nemzetközi futball vérkeringéséből.
A szövetségesek megszállása hosszúra nyúlt, sőt a keleti tartományokban évtizedekig, egészen az újraegyesítésig tartott. De nyugaton is voltak területek, amit nehezen engedtek a szövetségesek. Ilyen volt a Saar-vidék, melynek hovatartozása még sokáig kérdéses volt. A létrejövő Német Szövetségi Köztársaság ugyan a kezdetektől a részének tekintette, de a francia oldalról is bepróbálkoztak a régi célokkal: hogy a tartományt elcsatolják.
Így eshetett meg, hogy az 50-es évekbe fordulva három német futballválogatott is alakult. Az NSZK válogatottja, a DFB szervezésében, melyet a hidegháborúra időszakára nézve is Németországként szoktam jelezni, a könyvben is így tettem (az egyesült német állam teljes neve ma is ugyanez, csak a rövidítést nem használjuk). Létrejött a kelet-német tartományok, az NDK válogatottja is, a keleti szövetség, a DFV szervezésében.
És létrejött egy Saar-vidéki szövetség is. Életképes bajnokságot nem nagyon tudtak szervezni. Sikertelennek bizonyult a kísérlet arra is, hogy beépüljenek a francia ligaszervezetbe. Mindenesetre az 1. FC Saarbrücken (FC Sarrebruck néven) lehúzott náluk egy évet, meg is nyerte a francia másodosztályt, de az eredményeit nem vették figyelembe. 1952-ben már újra az Oberliga-rendszerében szerepeltek és lettek ezüstérmesek. Ha maradniuk kellett volna a francia ligában, lehet bajnokságot is nyertek volna. Amúgy a háborús bukást megelőzően is eredményes csapatuk volt, 1943-ban szintén országos („birodalmi”) ezüstéremig jutottak. Próbálkoztak viszont saját kupával is az átmenet éveiben, érdekességként nyugat-európai és dél-amerikai csapatok részvételével akarták megvalósítani ezt. Az egyetlen teljes szezon döntőjében az 1. FC Saarbrücken 4-0-ra verte a Stade Rennes csapatát, pedig a franciák a későbbiekben az európai játéktéren is erősek voltak.
A szövetséget viszont felvették a FIFA és az UEFA tagjai közé. Három hónappal a DFB-t megelőzően. 1950-ben az első meccsét is lejátszotta a Saar-vidéki válogatott. Összesen 19 meccset játszottak, közte az 1954-es VB-selejtezőiben is részt vettek. Ahol nem kis fejtörést okoztak a német-francia politikai elit számára. Ugyanis az NSZK válogatottjával kerültek egy csoportba. (Saar-vidék az 1952-es olimpián is külön indult, az NDK is csak 1968-tól szerepelt külön.)
A háromcsapatos csoportban mindkét német válogatott jobb volt a norvégoknál, így egymás ellen dönthették el, melyikük utazik el Svájcba. 1953. október 11-én Stuttgartban az NSZK 3-1-re győzött. A meccs érdekessége volt, hogy a zászlóka nem tűzték ki. Pontosabban csak a holland zászlót a bíró stáb tiszteletére.
A saarbrückeni visszavágón pedig a himnuszok maradtak el. Azt még hozzá kell tenni, hogy a francia-német diplomáciai csörték közepette a Saar-vidéki minisztertanácsban olyanok ültek, akik viszont a tartomány függetlenségéért dolgoztak. Éppenséggel a vele szomszédos Luxemburg is független állam. A saarbrückeni politikusok a maguk részéről féltek attól, hogy a stadionba kilátogató 55.000 néző majd a német egység mellett tesz hitvallást.
Az NSZK 3-1-re megnyerte a mérkőzést és kijutott a svájci VB-re. Érdekes azonban, hogy Sebes Gusztáv, a magyar válogatott akkori kapitánya szerint a saar-vidékiek játszottak jobban. Megérné jobban utánajárni a nyilatkozatnak, fontos lenne abból a szempontból, mennyiben figyelt oda a magyar szövetség a németekre a VB-t megelőzően.
Saar-vidékről a német és francia felek még ebben az évben megállapodtak, hivatalosan 1957 óta része a Német Szövetség Köztársaságnak. Saar-vidék válogatottja 1956-ig játszott válogatott meccseket, ekkor már főleg B-válogatottakkal.