Kőkemény kapitányi értékítélet

Jogi Löw következetes, egyúttal értékítélettel teli döntést hozott, amikor a 30 év körüli Mats Hummels, Jerome Boateng illetve Thomas Müller kezét is elengedte a válogatottban.

Image result for hummels boateng müllerA szövetségi kapitány ezzel azt a folyamatot tetőzte be, ami már a világbajnokság óta zajlik. Illetőleg majdnem, hiszen legalább egy kemény döntést még meg kell majd hoznia. Így vagy úgy. Toni Kroos (külön értékelés, hogy 29 évesen ő mennyiben tud vezérként szerepelni) mellett Manuel Neuer maradt ugyanis az egyetlen játékos a Nationalelf jelenlegi keretében a világbajnok keménymagból. Mivel ezt a bejegyzést többségében Bayern-szurkolók olvassák, ők érthető módon inkább Neuer mellett tennék le a voksukat, maximálisan tartható érvekkel és ésszerű módon, az ő hatalmas (korszakalkotó!) teljesítményére hivatkozással. Míg Marc-André ter-Stegen esetében inkább a válogatottbeli szárnypróbálgatásokra fókuszálva. De nekik is inkább abban kellene bízniuk, hogy Manuel Neuer ismét képes lehet a világ legjobbjává válni, ezzel saját maga kétségtelenné téve, hogy kapitányként ő a válogatott 1-es számú játékosa. Legalább 2020-ig.

Én a világbajnokságot követően leírtam, hogyan képzelném el az Európa-bajnokságra készülő német válogatottat. Akkor a Kroos-Neuer kettős mellett úgy foglaltam állást, hogy Mats Hummelsnek mindenképpen helye van a keretben. Nemcsak kiállása miatt, hanem a belső védelembeli választék okán is. Az ő esetében az őszi félév sem teljesítményében, sem hozzáállásában nem igazolta vissza a reményeimet. A Liverpool ellen viszont bitang jó volt.




Thomas Müller mindig is különleges szereplője volt mindkét csapatának. A Bayernnél továbbra is megkapja a lehetőséget. A válogatottnál a magam részéről egyfajta 23. számú játékosként képzeltem volna el, aki a keret tagja, de már nem meghatározó figura a pályán. Azon kívül annál inkább. Hasonló megfontolásból, mint ahogyan szerintem nagyon helyes lépés volt, hogy Jogi Löw végig megtartotta Lukas Podolskit. Egy nagy tornára nem a 23 legjobb játékost kell megtalálni, hanem a legjobb 23 fős keretet. Természetesen a támadó posztokon való bőség – Leroy Sané ott sem volt a VB-n! – miatt a kapitányi döntéssel akár egyet is lehet érteni.

Amiként az is látszik, hogy Jogi Löw ismét következetesen fiatalítja csapatát. Amikor 2004-ben elindult a mostani kurzus, rengeteg korábbi meghatározó játékos maradt le a hazai VB-ről, de akik ott lehetőséget kaptak, ők sem váltak immunissá. Csak a leginkább meghatározó figurák pörgethették ki a válogatott karrierjüket a saját belátásuk szerint. Sőt, Miro Klose kivételével a többiek 30-31 éves korunkban mondtak búcsút a válogatottnak. Nem kell nagy tudornak lenni, ha Philipp Lahm nem fejezi be a karrierjét, akkor Jogi Löw vitte volna az oroszországi világbajnokságra. Michael Ballack illetve Torsten Frings nem teljesen jó példák, hiszen mindketten már 33-34 évesek voltak az utolsó válogatott meccsükkor. Az ő esetükben az életkor is nagyobb súllyal esett latba, mint a 30 év alatti Thomas Müller esetében.




De talán éppen ezért olyan nagy súlyú Jogi Löw döntése. Hiszen nem idős játékosokat szortírozott ki. Hanem olyanokat, akiknek jelenleg a Nationalelf vezéreinek kellene lenniük. Azonban a Nationalelf komoly vezérproblémával küszködik, egyikük sem tudott azzá válni. Egyikük sem tudta vállára venni a csapatot úgy, mint a Lahm-Schweinsteiger kettős. Ezzel a döntéssel a kapitány ezt is világossá tette.

Jobb lesz-e a Nationalelf? A 2018-asnál csak jobb lehet. A mentális gödörből bizonyosan ki lehet kászálódni, rengeteg tehetséges játékosa is van a csapatnak. Kérdés azonban, mikor láthatunk olyan kőkemény csapatot, mint az elmúlt években. A vezérprobléma ugyanis nem oldódott meg. Egyelőre nem is látszik, hogyan sikerül egyensúlyba hozni a csapaton belüli erőviszonyokat. A sokat idézett Lahm vagy Schweinsteiger is nagyon fiatalon váltak klasszisokká. De nekik is voltak, akik fogták a kezüket 2004-ben vagy 2006-ban. Amiként Hummels vagy Boateng esetében is így volt. Hatalmas kérdés, hogy a mostani keretben vannak-e olyan tapasztalt játékosok, akik képesek a fiatalokat átlendíteni a tehetség kategóriából a klasszisba.
Annyiban viszont mindenképpen izgalmas lesz a következő másfél év, hogy a válogatott teljesen más műfaj, mint a klubfoci. Ott hat hétre kell kipörgetni a teljesítményt. Ezzel szemben a klubfociban a Borussia Dortmund ad kiváló példát arra, hogy a tehetséges játékosok és az ötletekkel teli edző esetében is nagyon kevés a pár hónapos lendület. A kiváló ősz maximum egy jó alapot jelenthet, azonban a lendületvesztéssel hamar az eredmények elbukását jelentheti.