Bejött az, amire mindenki számított: szabadulását követően Uli Hoeneß ismét elfoglalhatja helyét a Bayern München elnöki posztján, egyben a profi csapatot működtető részvénytársaság felügyelőbizottságának élén is.
A döntésre még a novemberi közgyűlésig várni kell, azonban azt már tudjuk, hogy ő jelöltetni fogja magát, míg a jelenlegi elnök Karl Hopfner nem szól bele a szavazásba. Az ő elnöki mandátuma egyébként is egyfajta tiszteletbeli elismerése volt több évtizedes áldozatos munkájának, amit elsősorban a Bayern pénzügyei körül végzett. De Uli, az Uli. Még a börtönviselt is.
Nehéz lenne pontosan felmérni, mit jelent ő a Bayern München számára. Játékosként háromszoros BEK-győztes, háromszoros bajnok, világkupa-győztes és Német Kupagyőztes. Az 1974-es BEK-döntő megismételt találkozóján ő szerezte a Bayern első és negyedik gólját. Alapemberként világbajnok és Európa-bajnok. Sérülés miatt már 27 évesen fel kellett hagynia a profi futballal.
Hogy aztán egy másik sikersztoriba kezdjen. Nem sokkal azután, hogy szögre akasztotta csukáját, kinevezték a Bayern menedzserévé. Ezt a posztot 30 éven át töltötte be, majd 2009-től 2014-ig klubelnökeként irányította a Bayernt. Amit a leggyakrabban kiemelnek vele kapcsolatban: ő egy „látnok”, aki folyamatosan meghallotta az idő szavát és kellően képes volt idomulni hozzá.
A 70-es évek Bayernjét még ma is csodáljuk, ez így lesz a jövőben is. De az évtized végére a keret átalakult, az eredmények nem jöttek, a klubnak pedig adósságai voltak. Az 1978/79-es szezonban még a nemzetközi porondon sem szerepelt. Uli Hoeneß nagy érdeme az, hogy az ő vezetésével nemcsak újra hegemónná vált a Bayern, hanem ezt a szerepet állandósítani is tudta. Ha vannak is gyengébb évek (pl. 2010/11), Németországon belül a Bayern AZ elsőszámú csapat. Mind gazdaságilag, mind futballjában, mind elismertségében. Ezt azért fontos nyomatékosítani, hiszen az évtizedek során másoknak is voltak korszakos csapataik, mások is képesek voltak legyűrni a Bayernt. De ezt egyik ellenfél sem tudta állandósítani, legyen az a 70-es évek Gladbachja, a 80-as évek Hamburgja, a 90-es évek Dortmundja vagy akár a Werder néhány kiugró csapata. Meg fogjuk látni, hogy a jelenlegi BVB hosszútávon át tudja-e törni ezt.
SŐT! A Bayern az előző évtized végére jelentős hátrányba került a nemzetközi színtéren. Az EU-n kívüli spekulánsok angliai térhódításával még nehezebbé vált fennmaradni a nemzetközi versenyben. Ha ugyan beletelt jónéhány évbe, és kellett hozzá többek között egy némileg szerencsésen kifutott 2010-es BL-menetelés is (hiszen Ribéry és társai elhitték, hogy itt is meglehet a hőn áhított siker), de mi mégis eredménnyel zárkózott fel, hét év alatt hat BL-elődöntőt játszott. A Bayern kétségkívül Európa szűk elitjének tagja. Bődületesen nagy szakmai munka eredménye ez.
Uli Hoeneß súlyos hibát követett el: bűncselekményt. Lehetne sorolni az érveket, miszerint senki sem sérült meg, a kár megtérült, lényegében virtuális tranzakciókról beszélgetünk. De úgy helyes, ha bűncselekményt nem relativizálunk el. Akárhogyan is Uli Hoeneß letöltötte azt a büntetést, amit kiszabtak rá, a német törvények szerint szabadult. Legendánk, akit a klub lelkének is tartanak, rengeteget adott a Bayernnek, több évtizedes ténykedése talán elegendő ahhoz, hogy bármiféle kétség nélkül megadjuk számára azt a bizonyos második esélyt. Végtére is ő nem a Bayernnél betöltött pozíciójával élt vissza. Talán legjobban az illusztrálja a helyzetet, hogy jelenleg nincs is igazi sajtóvita a visszatérése körül. Úgy fest, nincsenek olyan markáns vélemények, amelyek elleneznék a visszatérését. A közvélemény egyértelmű dologként kezeli ezt.