Amikor egy hosszabb lélegzetű íráson dolgozom, legyen az például egy új könyv, mindig szoktam nyitni egy ún. törmelék dokumentumot, amiben kósza ötleteket és később elhelyezendő gondolatokat, idézeteket gyűjtök.
Ezek nagyobbik fele végül bedolgozásra kerül a készülő műbe. De mindig marad néhány oldalnyi szöveg, ami nem passzol sehova, nem sikerül megnyugtatóan lecsekkolni a forrást, vagy egyszerűen önhibából nem tudom elhelyezni. Az éppen megjelenés előtt álló Jupp Heynckes könyvben is volt több, mint egyoldalnyi olyan gondolat, ami a végső letisztázáskor kimaradt.
Sajnos volt egy kulcsgondolat is, aminek kitüntetett helye lehetett volna a könyvben, de egyszerűen nem tudtam visszakeresni, ki volt az idézet forrása: „Edzőként mindig Jupp Heynckes utódja lennék, mivel egy jól funkcionáló csapatot kapnék.” Talán Lothar Matthäus.
Töviről-hegyire végigjárva Jupp Heynckes élettörténetét, azt hiszem, hogy ez egy olyan gondolat, ami esszenciálisan visszaadja a mester edzői tevékenységét. A könyvben részletesen látni fogjátok, milyen fegyelmi elvárásai voltak, mennyire megszállottja volt annak, hogy a játékosoknak el kell fogadniuk az ő játékszabályait, de mennyire megszállott abban is, hogy a játékosok rezdüléseit megismerje. És persze idővel maga által is felismerte, hogy a kötöttségeket a megértő viszonyulással kell megerősíteni.
Az eredmény pedig visszatérően egy jól működő, prosperáló csapat. Olyan, amit minden utód kíván magának. Akár 1998-ban a Real Madridnál, akár 2009-ben, 2013-ban vagy 2018-ban a Bayern Münchennél, de akár a kisebb spanyol csapatoknál is.
De még az 1991 végi müncheni elbocsátása is elhamarkodott lépésnek bizonyult, és ezt hamar fel is ismerték a Bayernnél. Uli Hoeness már 1999-ben és 2003-ban is tett olyan nyilatkozatokat, mely szerint élete egyik legrosszabb döntése volt, hogy 1991 októberében, amikor három sikeres idényt követően – sérülésekkel, generációváltással, az olasz csapatok lerablásával nehezítve – botrányosan kezdett a csapat, nagyobb ellenállás nélkül hagyta, hogy Heynckest elbocsássák.
Azonban nemcsak az utódok számára lehetett kedvező ilyen környezetben dolgozni. Hanem a fiatalok számára is, akiket bizalommal megajándékozva a nemzetközi hírnév felé vezető útra helyezett Lothar Matthäustól kezdve Stefan Reuteren, Julen Guerrerón, Juan Antonio Pizzin, Raúlon, Nuno Gomezen, Lincolnon, Toni Krooson át egészen David Alabáig vagy épp még egy kicsit Joshua Kimmich egóján vagy Kingsley Coman önbizalmán is dolgozva. Azzal együtt, hogy mint a könyvből látni lehet majd, az ő esetében is lehetne sorolni azokat a játékosokat, akiket viszont nem tudott megnyerni a közös munkához. Ez azonban azt hiszem, hogy semmiféle szinten nem von le a teljesítményéből. Sőt, éppen az ilyen tapasztalatok is kellettek ahhoz, hogy ebből az egészből egy ennyire tündöklő eszményképet tudjon létrehozni maga körül. Ne felejtsd el, ő volt az, aki Arturo Vidalból is klasszis focistát faragott.
Különösen a 2010-es évek imázsa egy olyan edző benyomását adja számomra, akit mindenki kívánna saját magának. Az én habitusomhoz kapcsolódóan mindenképpen ő lett volna az ideális edző.
A könyv már előrendelhető és napokban a könyvesboltokba is megérkezik majd. A járványügyi szabályozástól függetlenül akár a könyvterjesztőknél, akár közvetlenül nálam megrendelhető:
Libri: https://www.libri.hu/konyv/petho_andras.jupp-heynckes.html
Líra: https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/sport/jupp-heynckes