Uruguay az elmúlt évtizedben remek futballt mutatott be, klasszisainak köszönhetően a világbajnokságon és a Copa Americán is eredménnyel szerepelt. Cavaniékkal Oroszországban is találkozunk majd.
De azok, akik nem a elmúlt években kezdtek el futballt nézni, hanem például a 90’-es években voltak gyerekek, elsőre talán csodálkozhattak is, hogyan lehetett, hogy az első világbajnokságot éppen Uruguay-nak ítélték oda, majd két évtized alatt kétszer is megnyerték a tornát. Pedig azt rajtuk kívül csak a legnagyobb európai futballnemzetek és a két másik dél-amerikai óriás tudta megnyerni. Tehát a világbajnokság nem az a kategória, ahol sorjáznának a meglepetések.
És ugye Uruguay kitüntetett szerepe sem a meglepetés eredménye. Az eddigi 15 Copa America-elsőségéből hatot az első világbajnokság előtt gyűjtött be. Első két olimpiai tornáját (1924 és 1928) egyaránt megnyerte. Mindkettőt az európai földrészen. Uruguay egyébként a CONMEBOL-zóna második legkisebb országa.
Jules Rimet vezetésével a FIFA épp ezekben a sikeres években döntött amellett, hogy saját tornát szervez. 1928-ra kellett pályázni, ki szeretné megrendezni az új bajnokságot. Magyarország, Spanyolország, Olaszország, Hollandia és Svédország mellett Uruguay is jelentkezett. A svédek, a hollandok és mi magyarok visszaléptünk, az olasz pályázatot támogatva. De a dél-amerikaiak az olimpiai sikereiknek köszönhetően magabiztos esélyeik voltak a kandidálás során. Sikerrel is jártak. Köszönhetően annak is, hogy végül a spanyolok és az olaszok visszavonták a pályázatukat.
Uruguay számára azért is fontos volt az időpont, hiszen az ország 1930-ban ünnepelte fennállása 100. évfordulóját. A döntőnek helyt adó montevideói stadiont is a centenáriumról nevezték el.
Viszont az időpont és a helyszín nem kedvezett az európai válogatottaknak. A futball pedig végső soron ekkoriban egy európai sportnak számított. A nemzeteket a nagy gazdasági világválság sújtotta, az utazás pedig hajón hosszú időt vett igénybe. A klubcsapatok sem akarták két hónapig nélkülözni legjobbjaikat.
Ennek megfelelően a FIFA nem is szervezett selejtezőket – ez volt az egyetlen ilyen VB. Az akkori 41 FIFA-tagnak 1930. februárjáig kellett döntenie az indulásról. Közülük 25 európai volt (az Egyesült Királyság országai ekkor nem voltak tagok tiltakozásból), 6 észak- és közép-amerikai, 7 dél-amerikai, mellettük Afrikából Egyiptom, Ázsiából pedig Japán és Sziám volt a FIFA tagja.
Végül 13 ország jelentkezett. 9 amerikai és mindössze 4 európai válogatott vágott neki a tornának. Belgium, Franciaország, Jugoszlávia és Románia képviselték Európát. Tehát az eredetileg még kandidáló országok közül egy sem. De távol a hazától a részvételt vállalóknak sem osztottak lapot. Bár elismerésre méltó, hogy a jugoszláv válogatott Brazíliát is legyőzve került a négy közé.
Ahol Uruguay 6-1-re lemosta őket. Ugyanígy járt el Argentína az Egyesült Államokkal szemben a másik elődöntőben. Hogy aztán a döntőben a hazaiak 4-2-re győzedelmeskedjenek az argentinokkal szemben. És lett először világbajnok.