Nem sokat késlekedtek a hollandok az 1579-es Utrechti uniót követően, alig néhány évtized alatt olyan gazdasági és kereskedelmi erővé léptek elő, mely globális szinten is nagyhatalmi célokkal bírt.
Az ún. aranykor évszázada alatt Hollandia a nemzetközi kereskedelem motorjává vált, Európa pénzügyi központja lett, egyebekben pedig talán az első színtisztán tőkés európai ország. A kereskedelmi hódításaik (Holland Kelet-indiai Társaság és Holland Nyugat-indig Társaság) mellett pedig intenzíven törekedtek gyarmatosításra is. Ilyenek csak példálózva Holland-Antillák, Ceylon, a Hudson-folyó völgye, Sao Tomé, Tajvan, Curacao vagy éppen Suriname.
A kis dél-amerikai gyarmatért cserében New Amsterdamot adták oda a briteknek. Mivel ez a város New York néven ma a nyugati kultúra egyik központja, elég rossz üzletnek látszik a dolog. De ha a futballból indulunk ki, akkor már szebb a kép.
Suriname 1975-ben vált végleg függetlenné Hollandiától. A holland a mai napig hivatalos nyelv, ahogyan a kötelékek sem szűntek meg. Számtalan suriname-i polgár keres megélhetést az „anyaországban.”
Érdekes a függetlenség dátuma, hiszen a holland futball ekkoriban első aranykorát élte, de már megszülettek a következő aranykor emblematikus figurái. Voltak, akik éppen Suriname-ban vagy már Hollandiában, de ilyen bevándorlók gyermekeiként. Ez pedig új impulzusokkal gazdagította az amúgy is élfutballt felvonultató hollandokat. Edgar Davids, aki maga is Paramaribóban (a főváros) született, így foglalta össze: „Suriname sok mindenben hasonlít Brazíliához. Nagy méreteket ölt a szegénység, sok az utcagyerek, akiknek nincs pénzük, rossz családi háttérrel rendelkeznek és rengeteg idejük van. Állandóan futballoznak, mezítláb tanulnak meg játszani.”
Az 1988-as holland EB-győztes csapat vezérei közül Ruud Gullit és Frank Rijkaard is suriname-i felmenőkkel rendelkeznek, míg Louis van Gaal 1995-ös BL-győztes Ajaxának meghatározó része is ilyen háttérrel bír: Edgar Davids, Patrick Kluivert, Clarence Seedorf, Michael Reiziger és Winston Bogarde is. (Rijkaard is a keret tagja volt.)
Érdekesség, hogy a suriname-i szabályok szerint, aki elhagyja az országot Hollandiáért, a továbbiakban már nem lehet suriname-i válogatott. Friss keretéből senki sincs, aki Hollandiában játszana, legtöbben otthon. Sok sót nem is ettek meg eddig a történelmük során. Bár 1978-ban megnyerték a Karibi-játékokat, de világbajnokságra még sosem jutottak ki, az Arany-Kupára is mindössze kétszer.
A honlap nem kíván politikai állásfoglalásokat tenni. A honlap érdekességeket gyűjt össze a futballvilágból.
