Nem ebbe egyezel bele, ha sportolni mész!

A különös év utolsó fordulójában a Bundesliga is eljutott egyfajta kulturális-társadalmi mélypontra. A koronavírus-járvány kivételezett szereplőiként a futballisták esélyt kaptak arra, hogy a nehézségek ellenére ne akadjon meg karrierjük.

Schalke 04: Talfahrt hält unter Stevens an – Rot für Thuram nach Spuckattacke | Transfermarkt

Szemben például a filmiparral vagy a zeneiparral, ahol az előadóművészek jelenleg nem állhatnak a rivaldafényben. De nemcsak a pénz és csillogás miatt kivételezettek a futballisták. Hanem azért is, mert szemben például a zenészekkel, ők hivatásukkal továbbra is napról napra „szólhatnak” a társadalomhoz, példát, erényt nyújtva számukra.

És akkor az év zárásaként Marcus Thuram arcon köpi ellenfelét. Nem egyedülálló a téma idén ősszel a Bundesligában. Egy olyan évben, amikor minden a távolságtartásról, maszkviselésről, állandó fertőtlenítőszer-használatról és egyébként a társadalmi kapcsolatok teljes tilalmáról van szó. Ne feledjük, például Magyarországon jelenleg tilos baráti társasággal focizni. Tudomásul vettük, kibírjuk, jövőre folytatjuk.

Nem tudom, hogyan tudná egy futballista ennél jobban semmibe venni a körülötte lévő világot. Bízom benne, hogy a lehető legsúlyosabb büntetés követi a dolgot. Minden mással a DFL/DFB köpi szembe az éves érzékenységi marketingjét. Amit sokszor fontosabbnak mutat, mint magát a focit. Ami az egyetlen célja lenne a szervezetek létezésének.

De nemcsak fegyelmi következményekkel kéne számolnia a futballistának. Hanem jogi következményekkel is. Én a hétköznapokon sportjogász vagyok, aki jogi kutatásait a kártérítés és a sérelemdíj körében végzi. Régóta van egy tézisem, amit majd egyszer részleteiben ki kell dolgoznom. Azt el kell mondanom, hogy nincs még egy kolléga, aki egyetértene velem ebben a kérdésben. De azért leírom itt is.

A büntetőjog rendelkezik arról, ha testi sértést okozol vétkesen a másiknak, akkor azért felelsz. A polgári jog rendelkezik arról, ha kárt okozol a másiknak, akkor azért felelsz. Mindkét jogterület rendelkezik arról, hogy nem sértheted a másik személyiségi jogait. Ha mégis, akkor azért felelsz.

A sport azonban speciális terület, a sportolás kockázatos móka, bármikor bekövetkezhet sérülés és a játék hevében egyébként is teszel olyan dolgokat, amiket egyébként nem. Amikor azonban kimész a pályára, elfogadod a szabályokat és elfogadod azt, hogy a sport ilyen kockázatokkal jár. Beleegyezéseddel történik meg a potenciális károsodásod. Ezért nem súlyos testi sértés, ha valaki odacsúszik neked, és eltörik a sípcsontod. És ezért nem kell kártérítést fizetnie ugyanezért. /Csak mellékesen: A sportoló ugyanúgy közszereplő. Tehát a sajtóban, másik sportolótól és a nézőtéren elhangzó sértő megjegyzések tekintetében nagyobb tűrést kell tanúsítania./



Így jön viszont a csavar, amiben én eltérő véleményen vagyok másokhoz képest. A beleegyezés ugyanis önmagában a sportolásba és annak járulékos következményeibe történik. És nem bármibe, amibe a sportpályán történik. A másik leköpése nem kapcsolódik a sporttevékenységhez, az egyszerű bestialitás. Az emberi minőség minimumát el nem érő, a másik ember becsületét semmibe vevő magatartás.  S mint ilyen az én véleményem szerint nemcsak a játékvezető és a fegyelmi bizottság, hanem akár a büntetőbíróság (itthon: becsületsértés) és a polgári bíróság (itthon: becsülethez való jog sérelme – sérelemdíj) által szankcionálandó.

Nem lesz meglepő, kitől idézek a végén, hiszen nálam most majdnem minden róla szól. Szóval Jupp Heynckes mondja: „Aki hét és tizenhét óra között az esztergapad mellett ül, vagy az építkezésen dolgozik és ezért a focistafizetések egy százalékát keresi meg, sosem fogja elfogadni azokat a sztárokat, akik dívaként viselkednek. A játékosok egyre több mentséget kapnak az alkalmatlanságukra, hiányzó professzionalizmusukra, a szakmai előképzettségükből fakadó hiányosságaikra. A morális és felelősségteljes viselkedés már nem számít, a klubok is zsarolhatókká váltak.”