Magyarok a Bayernben I.: Kürschner Izidor

Csernai Pál, Fazekas Árpád – két név, akikre a mai napig szívesen gondolnak vissza a Bayern Münchennél. Az egyesület megalakulásától kezdve előszeretettel támaszkodott a külföldről érkezők tudására.


Köztük tucatnyian magyarok is voltak. A két említett személy mellett Kürschner Izidor, Weisz Leó, Konrád Kálmán, Dombi Richárd, Schaffer Alfréd illetve az Aranycsapat tagja, Lóránt Gyula is részese a Bayern München történetének. A felsorolás biztosan nem lehet teljes körű, hiszen míg a Bundesliga időszakáról (1963-) részletes jegyzőkönyvekkel rendelkezünk, úgy a hőskorban számtalan olyan kalandozó magyar lehetett, akik akár csak egy-egy mérkőzésen, de pályára lépett játékosként a Bayernben. Mi mindenképpen célul tűztük ki az ő történetük felkutatását, örömmel vesszük, ha bárki segítséget nyújt benne.

Addig is fontosnak érezzük azok bemutatását, akikről rendelkezésre állnak információk, ők elsősorban edzőkként dolgoztak a Bayernnél. Van köztük egy személy, aki fontos értékmérője annak, mekkora szerepet is játszottak a magyarok a két világháború közti időszak nemzetközi futballjában. Míg a magyar válogatott már ebben az időszakban is világbajnoki ezüstéremig jutott (1938), a klubcsapatok sikeresen szerepeltek a nemzetközi tornákon (pl. Közép-Európa Kupa), addig a szakemberek az egész földgolyót behálózva játszottak szerepet a játék fejlődésében. Ilyen volt Kürschner Izidor is.

Kürschner Izidor 1885. március 23-án született Budapesten. Beceneve: Dori. Az MTK védőjeként 1904-ben és 1908-ban magyar bajnok, ötszörös válogatott. Az I. világháború végeztével lépett edzői pályára, elsőként az MTK-nál. De egy évvel később már Németországban dolgozott, ahol öt csapatnál fordult meg: Stuttgarter Kickers, 1. FC Nürnberg, Bayern München, Eintracht Frankfurt és Schwarz-Weiß Essen.

A Bayernt az 1921-ben irányította néhány hónap erejéig. Azonban a Bayern még vele sem került közelebb története első bajnoki címéhez. A délbajor körzeti bajnokságban csak a második helyen végeztek a Wacker München mögött, így lemaradtak a délnémet területi rájátszásról, s értelemszerűen az országos playoff-ról is. Magáról a szezonról kevés információ érhető el, de a csapat egy évvel korábban még megnyerte a délbajor körzeti ligát, egy évvel később pedig szintén második lett csoportjában. Az egyesület egyébként ezekben az években egy fúzió okán TuSpV Jahn München név alatt szerepelt. Nehezíti a kor vizsgálatát, hogy a csapatoknak sok esetben nem is volt formálisan edzője, a Bayernnél pl. az 1922 és 1925 közötti időszakból egyetlen személyt sem tartanak nyílván ezen a poszton. Amiként sok esetben beugróként is szerpeltek itt-ott edzők.

Kürschner 1921-ben és 1922-ben is beugróként irányította a Nürnberget az országos döntőben. 1921-ben bajnoki címet ünnepelve, 1922-ben pedig egy olyan párharcban, ami a mai napig nem ért véget. Az 1922-es döntőben a HSV és az FCN csapatai kétszer is megküzdöttek egymással. Előbb Berlinben, ahol 189 perc után sötétedés miatt kellett 2-2-nél lefújni a találkozót. Majd néhány héttel később Lipcsében. Akkor 1-1-es állásnál a hosszabbításban a nürnbergieknek már csak 7 játékosa maradt a pályán. A szabályok szerint le kellett fújni a meccset. A DFB-nél volt egy szavazás, amin a többség a Hamburg bajnoki címét mondta ki, de hivatalosan a mai napig egy véget nem ért döntőként tartják számon. Részletesebben: Végül mindig a németek.

’Dori’ tehát csak epizódszerepet vállalt a Bayern történetében. Azonban ő az első magyar edző a klub történetében. Legnagyobb edzői sikereit pedig csak ezt követően aratta. 1924-ben a svájci válogatott társedzőjeként olimpiai ezüstéremig jutott, majd a Grasshopper Zürichet három bajnoki és négy kupa sikerre vezette. A zürichieket ebben az időszakban Európa egyik legjobb csapatának tartották.

1937-ben a politikai légkör változása miatt elhagyta Európát, Brazíliába ment. A helyiek már akkor is szerettek futballozni, részesei voltak a világbajnokságoknak is, de igazi tényezővé csak ezt követően váltak. És ebben jelentős szerepet játszott Kürschner Izidor is, aki a Flamengo és a Botafogo edzőjeként meghonosította Brazíliában az európai edzés- és taktikai módszereket. Bevezette a labda nélküli edzést, a játékosait orvosi vizsgálatokra járattatta, megkövetelte tőlük a védekezést a pályán. És elterjesztette a WM-rendszert. /Részben a WW-rendszert, ahol három helyett két védő van./ Brazília az 1938-as VB-re már az ő munkamódszerei szerint készült fel, s jutott be először az elődöntőbe. Gyakorlatilag az ő kezdőlökése kellett ahhoz a játékstílushoz, amit manapság csak „joga bonitóként” szokás nevezni. Legfontosabb követője az a Flavio Costa volt, aki az 1950-es hazai VB-n a brazilokat ezüstéremig vitte. Ő mondta azt Magyarországon járva, hogy a brazilok a futballtudásuk legjavát Kürschner Izidornak köszönhetik. Érthető tehát, hogy Kürschner Brazíliában kis túlzással ismertebb, mint itthon.

1941-ben Rio de Janeiróban halt meg. Ő az egyetlen magyar, akinek szobra van a Maracana Stadionnál.