Újra és újra előjön annak a hajtogatása, hogy egy szurkoló “elfogult.” Szinte már akasztás járna érte, akkora bűnnek veszi a kommentszekciók rögtöntélőszéke.
Hát mi a fene lenne más, ha nem elfogult egy szurkoló? Épp ez a lényeg, hogy NO MATTER WHAT!
Hát persze, hogy te is a saját gyerekeddel elfogult vagy, még akkor is, ha rossz jegyet hoz haza. Ez a dolgok természete. Nem fogod megdicsérni, elvárásokat fogsz feléje tanúsítani, meg is bünteted akár. De mindig a gyermeked marad, akit kifelé, a külvilág felé feltétel nélkül megóvsz. És ha ő oklevelet kap, nem kezded el vizsgálni, hogy megérdemelte-e…
De megfordítva: egy olyan szituációban, ahol az a dolgod, hogy sört vedelj, énekelj és üvöltözz, bízz az érzelmileg közel álló sikerében, miért is kellene KIEGYENSÚLYOZOTTNAK lenni? A szmoking alá is frakkot venni és hollóházi csészét szorongatva emelkedett hangnemben filozofálgatni az érdemekről és jussokról? Erről szólna a foci? Aligha.
Ez nem az állam, hogy semlegesnek kell lennie. Ez nem az Alaptörvény. Nem is a közTV, egy hivatalos személy vagy tudós. Ez nem a kimértség szférája.
Thomas Müller sokmeccses eltiltást érdemel, kap is majd. De nyilvánvaló, hogy egy Bayern München szurkolót nem érintene halálosan, ha mégis kevesebb meccsre tiltanák el. De felbosszantana minket, ha hasonló esetben az ellenfél kapna kisebb büntetést, mint érdemelne.
Nyilván, ha a bíróságon vagy: kárt okoztál, akkor nem fogsz hőzöngeni, ha a bró elengedi a büntetést. Ahogyan a barátodra sem fogsz súlyosabb téletet követelni. Megkönnyebültök. Ezzel szemben a téged ért kár elengedése esetén magától értetődően addig csapnád az asztalt, amíg ki nem dobnak az épületből.
