“Hamann nem egy Maradona”

Sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy hiába a futball multimilliós jellege, végső ezt is emberek működtetik. Nálunk pedig csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.


Az emberi hibák velejárói a futballnak is: a játékvezető nem ítéli meg a lest, a kapus mellényúl, a csatár üres kapu előtt a kapufára pöccinti, a vezetőedző rosszul állítja fel a csapatát, az orvos olyan kezelést választ, ami miatt több hónapra elhúzódik a játékos felgyógyulása.

De vannak nevetségesnek tűnő hibák is, mint amikor a játékvezető nem állítja ki két sárgalap után a játékost vagy senki se veszi észre, hogy 12 játékos van a pályán az egyik csapatban. Vagy épp amikor olyan játékos lép pályára, akinek nem lenne szabad: és ezt a játékvezetők sem előzik meg. Amíg nem mi vagyunk az elszenvedői, nevetünk rajta, természetes is. Ahogyan az is, hogy azt hisszük, az ilyen hibákat mindig csak más követi el.

Azonban a Bayern München történetében is találunk legalább egy olyan legendás történetet, ahol a vezetőedző olyan játékost küldött fel a pályára, akit nem szabadott volna.

Az 1994/95-ös szezon 26. fordulójában (1995. 04. 15.) a Bayern már 3:2-re vezetett a Frankfurt ellen. Elbaltázott szezon volt ez: a csapat csak a hatodik helyen állt a bajnokságban, a kupából már régen kiesett, a BL-elődöntőben a következő héten szaladt bele egy 5:2-es vereségbe az Ajax vendégeként. A csapat új reménysége, Oliver Kahn pedig épp egy keresztszalag-szakadásból lábadozott.

A Frankfurt ellen viszont már ért a győzelem. A 73. percben Giovanni Trapattoni vezetőedző cserére szánta el magát: az amatőr Didi Hamannt küldte pályára. Hiba volt. Sven Scheuer, Sammy Kuffour és Marco Grimm révén már három amatőr játszott. A szabályok szerint pedig max. 3 nem profi lehetett egyszerre a pályán. Klaus Augenthaler másodedző elmondta, Marco Grimm volt az, akivel nem számoltak. Scheuer Kahnt helyettesítette, míg Kuffour és Hamann már ekkor is jegyzett játékosnak számított annak ellenére, hogy még nem rendelkezett profi szerződéssel. Marco Grimmet a 25. percben kellett becserélni Thomas Helmer helyére. Róla egészen egyszerűen megfeledkeztek.

A Bayern 5-2-re győzte le a Frankfurtot, a Liga döntése szerint azonban 2-0-ra nyert a Frankfurt. Pedig a Bayern még jogi érvelésbe is bocsátkozott az ügyben. Meghatalmazott egy ismert ügyvédet: Dr. Reinhard Rauballt. Igen, a BVB és a DFL jelenlegi elnökét. Aki azzal érvelt, mivel papíron harmadosztályú játékosokból volt több a kelletténél, így nem lehet előnyként tekinteni a helyzetre. “Hamann nem egy Maradona” – érvelt Uli Hoeneß is. Az érvek azonban hatástalannak bizonyultak, a meccset a zöldasztal mellett a Frankfurt nyerte.

Négy csere egy meccsen

Klaus Augenthaler azonban olyat is tett, amit a profi futballban más aligha : 1996. május 18-án a Fortuna Düsseldorf elleni bajnokin négyszer is cserélt – mindenkit a félidőben. A Bayern 0-2-ről visszahozta a meccset 2-2-re. A szervezők között senkinek se tűnt fel a hiba. Következménye nem lett, a 34. fordulóban egyik félnek sem számított már az eredmény.

Négy idegenlégiós

Több olyan eset fordult elő, amikor a vezetőedző tévedésből négy idegenlégióst küldött a pályára annak ellenére, hogy három lett volna a megengedhető: Otto Rehhagel 1998-ban a Kaiserslautern edzőjeként követte el ezt a hibát. Egyből észevette, máris intett az egyiptomi Hany Ramzinak, aki sérülést színlelt, így adva magyarázatot az újabb cserére. 1993-ban Horst Heese a Frankfurt edzőjeként küldött pályára négy idegenlégióst. A Frankfurt a pályán 5-2-re nyert az Uerdingen ellen, a pontokat utóbbi kapta.

A legnagyobb baklövést azonban Christoph Daum követte el. 1992 őszén a Bajnokok Ligája első körében a Stuttgart a Leeds otthonában játszott. Az első meccset hazai pályán 3-0-ra nyerte, a második meccsen az angolok 4-1-re vezettek (ez lett a vége is). Az idegenbeli gól a sváboknak kedvezett. Daum pályára küldte negyedik idegenlégiósát. Az UEFA 3-0-s Leeds sikert ítélt meg, a harmadik mérkőzésen pedig 2-1-re nyertek az angolok.