Bayern: Talpon maradni a nemzetközi versenyben

A Bayern München hosszú stagnálást követően az elmúlt években ismét virágkorát éli. Megkérdőjelezhetetlen dominanciát mutat a Bundesligában, nemzetközi szinten pedig ismét a szűk elitbe tartozik.

Csapatunk úgy sportszakmailag, mint üzletileg kemény munka árán jutott el erre a szintre. Sok esetben azonban olyan vádak érik, melyen relativizálni kívánják a sikerek alapját. Ilyen az az érvelés, miszerint a Bayern csak azáltal tud dominálni Németországon belül, hogy „lerabolja” az ellenfeleket. Kétségkívül a rekordbajnok igazolásainak többsége Németországon belülről jön és kétségkívül olyan játékosokat környékez meg, akik európai szinten is kiemelkedő teljesítményre képesek (és már bizonyították is azt). Azonban tényleg „lerablásról” lenne szó? Nem inkább valami más húzódik meg a háttérben?

Lerablás?

A legjobb példákat mindenképpen a Borussia Dortmunddal kapcsolatban lehet felhozni. Jürgen Klopp vezetésével a BVB újra visszatalált az európai játékszínre, két bajnoki címével pedig igazolta, még a Bayernt is képesek maguk mögé utasítani. Játékosaik persze kapósak lettek a nemzetközi piacon. Számos játékosát környékezte meg számos más élcsapat. Nuri Sahin a Real Madrid, míg Shinji Kagawa a Manchester United ajánlatát fogadta el. Végül mindketten belebuktak a próbálkozásba, s visszatértek Dortmundba.

Mellettük van két játékos, akiket szintén egész Európa üldözött, végül azonban nem külföldre távoztak, hanem egy németországi ajánlatot fogadtak el: a Bayernét.

Mario Götze 2013 tavaszán karrierje első csúcsait verdeste, elsősorban Angliából érkeztek mesés ajánlatok érte. A legjobb a Manchester City-é lett volna. Ha a pénzügyek döntenek, akkor Götze ma Manchesterben futballozna. Azonban közbelépett a Bayern München. Götze gyermekkori kedvenc klubja folyamatosan fejleszteni kívánja támadórészlegét. A német futball egyik üdvöskéje pedig, aki ráadásul bajor származású, remekül beleillett a képbe. Ha a Bayern nem licitál Götzéért, akkor ma Götze külföldön játszana. A BL tavalyi és idei csoportkörében is jóeséllyel a Manchester City-t erősítette volna. A Bayern ellen… A verseny tehát nem arról szólt, hogy Götze a Dortmundban vagy a Bayernben fog-e futballozni. Hanem arról, hogy a kiemelten tehetséges játékos kit fog erősíteni a nagy nemzetközi küzdelmekben. Vajon miért kellett volna a Bayern Münchennek lemondania a német futball egyik legnagyobb tehetségéről? Miért kellett volna engednie, hogy az általa is érdekesnek vélt játékos egy másik vetélytársat erősítsen? Pláne, amikor maga a játékos is inkább Münchent választotta, még a pénzügyileg előnyösebb külföldi karrier ellenére is! Götze esetében ráadásul identifikációs problémák sem állhatnak elő: egy bajor fiúról beszélünk.

Hasonló Robert Lewandowski esete is. A lengyel csatár imázsa 2013 tavaszán nőtt meg. A Real Madrid elleni 4 gólját követően végleg megérkezett a világ elitjébe. A Dortmund meg akarta őt tartani, Lewandowski azonban távozni kívánt. A verseny innentől kezdve nem arról szólt, hogy Lewandowski a Bayernben vagy a Dortmundban szerepel-e. Hanem arról, hogy Lewandowski a jövőben kinek a mezében fogja majd lövögetni a gólokat. Közelebbről: a Bayern sikeréért fog-e küzdeni avagy egy nemzetközi vetélytárs fog-e jól járni: a Real Madrid vagy éppen a Chelsea fogja-e majd kamatoztatni Lewandowski tudását? Akár a Bayern München ellen is.

Robert Lewandowski mehetett volna bárhova, köztudott, hogy a Real Madrid jobb ajánlatot tett érte, mint a Bayern. Ő azonban kifejezetten a Bayern Münchenhez akart igazolni. Felmerül az álnaiv kérdés: Mégis miért kellett volna Robert Lewandowskit átengedni a Bayern Münchennek egy másik elitcsapatnak? Hogy a Real Madridot erősítse? Hogy évekre megoldja a Real Madrid csatárkérdését?

Lewandowski esetében ráadásul az anyagiak is döntőek. Épp kapóra jön, hogy Európa elitcsapataiban nagy jövés-menés volt a nyáron: a Chelsea 38 millió Euróért vásárolta meg Diego Costát, a Barcelona 81 millióért Luiz Suarezt, míg a Real Madrid 80 millió Eurót adott James Rodriguezért (VB-gólkirály). A Bayern INGYEN igazolta le Robert Lewandowskit.

Mégis miért kellett volna jót tenni a Bayernnek mondjuk a Real Madriddal? Engedték volna, hogy elsőszámú nemzetközi vetélytársunk ingyen szerezze meg a világ egyik jegyzett csatárát? Hogy aztán több tucatmilliót költsünk egy hasonló kaliberű csatárra? (csatárigazolás mindenképpen lett volna) Lewandowski ráadásul ismeri a nyelvet, ismeri a futballkultúrát, évek óta bizonyít benne, s ami a legfontosabb: Münchenben akarta folytatni pályafutását.

Mi lesz Ribery és Robben nélkül?

A médiában gyakran felmerül Marco Reus neve. Ha figyelmen kívül hagyjuk sérüléseit, az elmúlt két év talán legjobb formát mutató német középpályásáról van szó. Nagy kérdés, hogy a Dortmundnak sikerül-e őt megtartani, egyáltalán sikerül-e kilábalnia ebből a válságból. Ezekért sokan szorítunk a mi oldalunkról is. Ám, ha előállna egy olyan helyzet, hogy ez a német üstökös a piacra kerülne: pusztán jófejségből miért kéne távol maradnia a meccsből a Bayernnek?

Annak a Bayernnek, amely néhány éven belül el fogja veszíteni a szárnyait. Itt az idő arra, hogy megtalálja Franck Ribery és Arjen Robben utódjait. Nehéz feladat, hiszen extraklasszisokról van szó. Az pedig már most látszik, hogy nem Xherdan Shaqiri vagy Mitchell Weiser fogják betölteni ezt az űrt. Ha egy ilyen helyzetben a piacra kerülne a legjobb német középpályás, akkor a Bayernnek tétlenül kéne néznie, hogy elvigye más? Tétlenül kéne néznie, hogy elúszik egy olyan lehetőség, amely alkalmas lenne arra, hogy évekig megoldja a küszöbön álló problémát? Hagynia kellene, hogy Reus a következő években mondjuk a Real Madridot erősítse?