Első három tétmeccséből csak a kupamérkőzést sikerült megnyernie a Bayern Münchennek a 2019/20-as szezonban. A szurkolói bizalom, mint mindig, most is megvan, azonban ha visszatekintünk az elmúlt tizenöt évre, egyszer sem lehetett annyira pesszimistán várni az új idényt, mint idén augusztusban.
Pedig legalább három olyan idénye volt a bajoroknak ezen időszak alatt, amikor bőven lett volna erre ok. 2006, 2008 és 2010 nyarán – szintén bajnoki címmel a hátuk mögött – is inkább a bizakodás uralkodott. S mindhárom alkalommal komoly veszélybe került még a Bajnokok Ligája indulás is, első alkalommal meg is feneklett.
Befolyásolja a gondolkodásunkat az is, hogy az elmúlt évtizedben lényegesen megváltozott ez a történet. Jupp Heynckes, Pep Guardiola, Franck RIbéry, Arjen Robben, Matthias Sammer és a többiek alaposan átírták mindazt, amit a Bayern Münchenről gondolunk, illetve amit elvárunk. Ez egyébként tök jó dolog.
De ugyanígy óriási változások mentek végbe az átigazolási piacon is. Neymar 222 milliós Eurós vételárát követően már teljesen új világ köszöntött be. Olyan, amiben a német csapatok legalább még egy lépéssel nagyobb hátrányba kerültek. Míg a Bayern 4-5 évvel ezelőtt a 60-70 millió eurós vételáraktól is ódzkodott, s egészen eddig a nyárig a rekordigazolásai sem lépték át az 50 milliót, addig jelenleg már eleve a háromjegyű díjban kell gondolkodnia annak, aki a világ egyik legjobb játékosát magáénak akarja tudni. Ehhez pedig olyan fizetési igényt csatolva, mellyel egy csettintésre a legjobban kereső játékos lehet valaki még a Bayernnél is.
A helyzetet tovább súlyosbítja az, hogy néhány év leforgása alatt komoly presztízsvesztést produkált a német foci és élén a rekordbajnok is. Néhány évvel ezelőtt Münchenben majdnem minden poszton kiforrott világklasszisokból állt a legjobb kezdőcsapat, s az aktuális forma alapján mindig volt 4-5 olyan játékos, aki bármelyik másik csapatban is kezdő lehetett volna, addig a 2019-es összforma és a jelenlegi kiindulópont alapján ez utóbbi maximum egy, talán kettő játékosra igaz. De könnyen lehet, hogy egyetlen játékosra sem. Bődületesen más kiindulópont a BL-győzelmet és a világhírt szemük előtt tartó sztárjátékosok számára. A Bayern München még másfél évvel ezelőtt is lefutballozta – kétszer! – a Real Madridot a Bajnokok Ligája elődöntőjében, s csak önmagának, helyzetkihasználásának, egyéni hibáinak és a videóbíró hiányának köszönhette keserű kiesését. 2019 volt hosszú idő után az első év, amikor nem a helyzetek elpuskázása, a sérülések, a játékvezető, az elhibázott taktikai lépések vagy brutális egyéni hibák vezettek a kieséshez, hanem az, hogy a Bayern ehhez a szinthez NEM ELÉG JÓ!
És úgy indulunk neki ennek a szezonnak, hogy talán még a Bundesliga megnyeréséhez sem elég jó. Nemcsak azért, mert a Borussia Dortmund szépen erősített, jó focit játszanak és égnek a vágytól. Hanem azért, mert mindeközben a bajorok nem gondoskodtak a meghatározó játékosok megfelelő pótlásáról, és mindehhez egy a korábbiakhoz képest jóval gyengébb szakmai háttérmunka kapcsolódik.
Lehet azzal magyarázni a hátralépést, hogy mindez tudott volt, nincs itt semmi meglepetés. DE HÁT ÉPP EZ A LÉNYEG! Ennek a helyzetnek a megakadályozására évei voltak a Bayernnek. Azonban 2019 nyarára sem sikerült megoldani, mindinkább egy kifogásként maradt meg a lendületveszésre és osztályzuhanásra.
A Bayern München keretépítését tehát egyaránt behatárolják külső és belső okok is. Ebből pedig egy újszerű megoldás látszik kifejlődni, mely ebben a mozgástérben haladva akár előrelépést is jelenthet. Májushoz képest lényegesen átalakult a keret, meghatározó játékosok távoztak: Arjen Robben, Franck Ribéry, Mats Hummels, James Rodríguez illetve Rafinha. Öt játékos. Helyükre pedig összesen hat új arc érkezett: Benjamin Pavard, a rekordigazolás Lucas Hernandez, Jann-Fiete Arp, Michaël Cuisance és az Ivan Perisic – Philippe Coutinho kettős kölcsönben. A keret egy-egy ponton még változhat, ezt Hasan Salihamidzic is megerősítette, azonban a fő irányok kialakultak.
Újszerűséget a kölcsönvétel, egyfajta próbára vétel jelenthet annyiban, hogy James Rodríguez esetében – bárkinek vagy mindenkinek a hibájából, de – már nem jött be. Pontosabban nem lett belőle szép történet, azonban üzletileg nem is bukott rajta jelentősen a Bayern.
A futballista kockázatos üzem: lesérülhet, formát veszíthet, elégedetlen lehet, összeveszhet az edzőjével. És olyan, akinek van egy speciális tulajdonsága is: a szabad akarat. Bármikor bedurcizhat, távozással követelőzhet stb. Óriási kockázatot jelent 100 millió Eurót kiadni bárkiért. Ez így lett volna a „balhés” Franck Ribéry és „üveglábú” Arjen Robben esetében is. De pont az ő példájuk mutatja meg legjobban, mennyire szüksége van egy elitcsapatnak ilyen kaliberű játékosokra. A Bayern Münchennek összességében 128,5 millió Eurót kell kifizetnie Philippe Coutinhóért jövő nyáron, ha hosszútávon magáénak akarja tudni. Abszolút rekord lenne. Azonban van egy éve arra, hogy meglássa, valóban akkora érték-e, mint amennyit kóstál. E ponton nem hagyható figyelmen kívül, hogy Coutinho valamint Perisic teljesítményét nagyban befolyásolja, milyen edzői és szakmai támogatást kap meg. De akár 2008 nyarán Ribéry-ért, akár 2010 nyarán Robbenért – tehát az első idény után, amikor mindketten az év játékosai lettek Németországban – szó nélkül hajlandóak lettünk volna kifizetni egy ilyen nagyságrendű összeget is. És totálisan megérte volna az is!
