Teljesen véletlenül került szemem elé egy dokumentumfilm a Bayern München emberi oldaláról. A műsorban kitértek arra is, hogyan segíti a klub játékosait.
Sokáig gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a cikket, mivel amiről szó lesz, nagyon nem a mi dolgunk, az egy apa és elhunyt lánya közötti dolog. Azonban, ha már arra tettem fel életem egy részét, hogy magyar nyelven is igazolni akarom a Bayern München nagyságát, akkor megkerülhetetlen a sztori.
Sammy Kuffour 16/17 évesen igazolt a Bayernhez. Egy kis nürnbergi kölcsönjátékot leszámítva 11 éven át játszott Münchenben. A pályán megélt mindent: ő siratta meg legjobban az 1999-es BL-drámát, majd ő lőtte Világkupa-győzelemre a Bayernt. Majd az életben lehetséges egyik legnagyobb tragédiát is át kellett élnie. 2003-ban egyéves kislánya Ghánában beleesett a medencébe, majd megfulladt.
„A téli szünetet követően éppen visszaértem a síelésből, máig emlékszem arra, hogy a kanapén ültem és újságot olvastam. Aztán jött egy hívás. A titkárnőm hívott, sírva. És akkor elmondta, hogy Sammy Kuffour lánya Afrikában belefulladt egy medencébe.” – mondta el Uli Hoeness.
„Uli Hoeness és Kalle Rummenigge egyből a házamba jöttek, hogy vigasztaljanak engem. Két órán belül leszerveztek egy magángépet, hogy hazautazhassak. A magángép egészen addig Ghánában maradt, amíg mindent el nem intéztem. Ez mutatja, hogy ezek az emberek ott állnak melletted. Bármikor bajba kerülsz, ezek az emberek ott vannak számomra” – emlékezett vissza Kuffour.
A ghánai játékos érkezésétől kezdve különös figyelmet kapott. Uli Hoeness a visszaemlékezésében elmondta, hogy előtte Kuffourt nem nagyon szerették Olaszországban, elsősorban a bőrszíne miatt. Ezért már a legelejétől a titkárnőjén keresztül külön is gondját viselte a védőnek.
Aki pedig sok-sok mókázással és végülis elég jó teljesítménnyel hálálta meg a bizalmat. Mindig is a Bayern egyik legnagyobb kultfigurája volt, az is fog maradni még nagyon sokáig. Például én sem engedem, hogy megfeledkezzünk róla.
Ahhoz egyébként, hogy Kuffour a Bayernbe igazoljon, Lothar Matthäus is kellett. 500.000 dollárba került az akkor még kiskorú játékos (Bosman-szabály előtt is járunk.), a Bayernnél pedig nem igazán akartak ekkora összeget adni érte. Akkor jelent meg „Loddar” Uli Hoenessnél, és azt mondta: „Ha nem akarjátok megvenni, akkor majd én beleadom a pénzt.”
„Olyan volt, mint egy család, és én, a fekete fiú megérkeztem ide. Mindenki megkedvelt, hiszen rengeteget viccelődtem, amikor pedig edzeni mentünk, mindig nagyon komolyan álltam hozzá. Szóval mindenki szeretett engem. Én pedig otthon éreztem magam.”