Az edzőkérdés lefoglalja a Bayernnek foglalkozó hasábokat a sajtóban, de mellette több érdekes kérdés sincs még eldöntve.
Ilyen Franck Ribéry és Arjen Robben sorsa is. Az nem kérdés, hogy mindketten bődületesen sokat tettek a Bayernért, mindketten a lehető legjobb bánásmódot érdemlik. Szerencsére az elmúlt évtized bizonyította, hogy Münchenben ezt – nyilván néhány nehezebb időszakon túl – megkapják.
Viszont még mindig nincs új szerződésük. 34 és 35 évesek, a sérüléseik sem lesznek ritkábbak. És a klubnak is gondolnia kell a generációváltásra. Még akkor is, ha az utódjaik nem lesznek akkora klasszisok, mint ők. Nehéz is lenne, hiszen Ribéry és Robben még a triplázó generációból is kiemelkedett.
A hosszabbítás számomra magától értetődő lenne. Akár több évre is. Persze a klubnak úgy kell igazgatnia magát, hogy ne csak jövőre legyen sikeresek, hanem egyúttal gondoskodjon arról, hogy 5-10 év múlva is az legyen. Itt olyan feltételek is megjelenhetnek, amelyek a két játékos számára esetleg elfogadhatatlanok.
De a klubnak nem is azzal kell megbecsülnie a játékosokat, hogy még mindig mesés szerződést ajánl nekik. Hanem elsősorban azzal, hogy amint lehet, igyekeznek tisztázni a jövőt. Ehelyett Kalle Rummenigge is gyakran arról beszél, hogy van még idő, nincsenek elkésve a hosszabbítással. Papíron ez igaz.
De ezzel nem segítik a játékosokat. Arjen Robben az sevillai elutazáskor beszélt arról, hogy nem aggódik a jövője miatt, hiszen több lehetősége is van. De úgy remélte, máshogyan zajlik le ez az egész. A játékosok egyébként sem valami robotok, hogy tetszőlegesen ide-oda lehet őket huzigálni. Robben és Ribéry is nagycsaládos, és nyilvánvaló, ha nem a Bayernben, akkor egy tök másik országban fogják lezárni a pályafutásukat. Ha pedig a Bayernnél, akkor minek húzni a dolgot.
Azért is, hiszen a játékosoknak ezekben a hetekben a játékkal kell törődniük. A szezonbeli célok múlnak azon, hogyan alakulnak az áprilisi nemzetközi és nemzeti kupameccsek.
