Elsőre csodálkozhattunk, mennyire gyorsan lezajlott Mats Hummels Dortmundba igazolása. Müncheni szemmel mintha derült égből villámcsapás jött volna. Ha végiggondoljuk a helyzetet, akkor viszont már nem is annyira meglepő Hummels döntése.
Uli Hoeneß klubelnök egy friss interjújában beszélt arról, hogy Hummels maga kérte, hogy engedjék vissza őt Dortmundba. A klub pedig teljesítette a kérését annak ellenére, hogy Hoeneß szerint is kiváló tavaszt futott a játékos. Azt is elmondta, hogy szerinte „nagyon sok” belső védője van a csapatnak. Igen, ezeket a szavakat használta.
Hummels 2016-ban már, mint világbajnok tért vissza nevelőegyesületéhez. Kétségen kívül a világ egyik legjobb belső védőjeként, a legjobb korban. Voltak sérülései, voltak hullámvölgyei, de védőként nyújtott teljesítményére aligha lehetett panasz. A nehéz idei kezdést követően tavaszra pedig egészen remekül ment neki a játék. A nagy meccseken is. Beszédes választ adott arra, hogy Thomas Müller és Jerome Boateng mellett őt is kirakta a válogatottból Jogi Löw szövetségi kapitány.
Az viszont egy másik téma, mennyire tudott ő vezéregyéniséggé válni. A Lahm/Schweinsteiger kettős kiválásával, valamint a Robbéry-páros búcsújának küszöbén egyre inkább időszerűvé vált a kérdés, lesznek-e a Bayernnek (részben ide lehet vonni a Nationalelfet is) olyan játékosai, akik a hátukra veszik a csapatot és mint egyéniségek is húzni tudják azt. Úgy tűnik, hogy Mats Hummelsnek ez nem sikerült. Más típusú ember, mint mondjuk Philipp Lahm. Talán nem is csoda, hogy pont vele kapcsolatban jön elő újra és újra az a feltételezés (!), hogy ők ketten nem is kedvelték egymást, és ez elsősorban annak köszönhető, hogy Mats Hummels a teljesítménye ellenére nem konstruktív szereplője csapatai mindennapjainak. Ami a Bayernnél egyébként nem szokatlan, az „FC Hollywood” időkben kifejezetten tipikus is. De azt ellehetetleníti, hogy valakiből a csapat első embere legyen.
Nem meglepő, hogy Lahmmal ellentétben, aki minden edzőjével jól kijött, akit minden edzője imádott, Hummels főszereplője volt Carlo Ancelotti menesztésének, de Niko Kovac esetében is gyakran jelent meg a neve. Ezt a csörtét viszont – legalábbis pillanatnyilag – a horvát mester nyerte. Amiként James Rodríguez sem maradt Münchenben.
Nekem személyesen nagyon keserű Hummels távozása. Amióta 2007-ben megláttam játszani, az egyik kedvencem lett. Határtalan volt az öröm, amikor visszaigazolt. Mint belső védő megtestesít mindent, amit én elvárok. Nemcsak pontosságban, de kiállásában is a modern belső védő iskolapéldája.
Felvetődik a kérdés, miért Hummels megy, és miért nem Boateng. Kettejük tavaszi teljesítmény össze sem hasonlítható. S míg Hummels esetében látszik még a jövő, addig Boateng jelenlegi helyzetében ezt elég nehéz elképzelni is.
Ugye még nem tudjuk, mi lesz Jerome Boateng sorsa, aki ezen a nyáron jóval nehezebben tudna magának új csapatot találni, mint tavaly, amikor szíve szerint már kilépett volna az ajtón. De ha marad, elfogadja a helyzetét, és ennek megfelelően is viselkedik, akkor észszerűbbnek látszik ez a felállás. Hummels ugyanis egyértelműen képes arra, hogy elsőszámú védő legyen. Münchenben azonban nem lenne: Niklas Süle egyértelműen kedvezményezett, Lucas Hernandez akkora összegért érkezik, amiért nem a padra hozzák őt. És ugye Boateng mellett elvileg még Pavard is ott van. Van sajátnevelésű védő is a profik környékén, szó van új érkezőről is.
Azt meglátjuk majd, hogy a franciákat hol képzeli el a vezetőedző. A lényeg végülis, hogy nálam kezdő lenne Hummels. Elhiszem, hogy nálad is, aki olvasod ezt. Viszont pillanatnyilag Niko Kovac számít. Nála pedig nem. Hummels pedig nem lesz másodhegedűs. Viszont Dortmundban továbbra is a Bundesliga egyik legjobb védője lesz. Egy olyan csapatban, amelyik bátran tűzheti ki célul a bajnoki címet, és Európában is háát, legalábbis álmodozhat. Münchenben pedig kérdés, hogy önmagában a belső védelem átalakítása – és akkor még nem beszéltünk a támadórészlegről – után mennyire marad álomszerű újra a BL-győzelem.
