Mats Hummels leigazolása kétségkívül a nyár egyik legnagyobb fogása, őt bármelyik csapat szívesen látta volna. Ő pedig kifejezetten hozzánk akart jönni. Bárhogyan is sikerült az újabb müncheni kalandja, ez karrierje legfontosabb döntése. Az ő döntése. És senki másé.
Persze a közösségi oldalakon egyből előjött a „lerablás” kártya, és többnyire nem is BVB-szurkolók, hanem a nemzetközi vetélytársak szimpatizánsai körében. Természetesen mások dolgait mindig mindenki jobban akarja tudni, minthogy a saját háza körül sepregetne. Emberi dolog. De térjünk már észhez! Nehogy már más akarja megmondani Mats Hummelsnek, hogy mit kellene csinálnia!
1. Minden ember sikeres szeretne lenni. Vannak olyanok, akiknek egyszerre tehetségük és esélyük is megvan ehhez. Természetes, hogy ki akarják aknázni ezt. Hummels előtt adva volt az előrelépés lehetősége. Reálisan ez a két spanyol nagycsapatot és a Bayernt jelenti. Ő úgy döntött, hogy nem akarja elhagyni a hazáját. Ő németként Németországban akar élni. Így pedig marad a Bayern München.
2. Az a csapat, ahol korábban 15 évet töltött. A lehető legnevetségesebb – és megdöbbentően sokszor puffogtatott – hivatkozás az egész Hummels-üggyel kapcsolatban, hogy a csúnya Bayern lerabolja a többieket, mert nem tud maga kinevelni klasszisokat. Mondjuk Hummelst pont mi neveltük ki. Ahogyan a 2014-es VB-döntő kezdőcsapatában gyakorlatilag 4-5 játékost (Kroos 16 évesen érkezett).
3. Hummels abban a városban akar élni, ahol felnőtt. És ahol a családja él. Európa egyik legszebb városában. Mégis hogy van képe bárkinek is megmondania Hummelsnek azt, hogy ne éljen a családjához közel?
4. Nem érdemes azzal foglalkozni, miért pont most ugrottunk rá az igazolásra. Nyilván az előző évek bármelyikében szívesen leigazoltuk volna, ahogyan az összes többi élcsapat is. Most nyílt rá lehetőség. Hummels 2010 óta világszinten elismert játékos, és minimum 2012 óta a klasszisok között tartják számon. Nyolc évet töltött el Dortmundban, többször hosszabbított is. Karrierje felét nekik szentelte. Tiszta sor, a dortmundiak most megbántva érezhetik magukat, jogosan is, de azzal semmiképpen sem lehet őt vádolni, hogy ugródeszkaként használta volna őket. Ráadásul nagyon is sokat profitáltak belőle a BVB-nál.
5. Többet fog keresni? Biztosan. Ez is egy szempont volt a döntés mellett? Biztosan. Olyan prűdek tudunk lenni, ha mások pénzügyeivel foglalkozunk, de saját magunk két forintért is éveken át képesek vagyunk vitatkozni a bíróságon. Többet akar keresni? Keressen!
6. Hummels visszatérően sérülésekkel küszködik. A válogatott játékosok kezelését a müncheni Dr. Hans-Wilhelm Müller-Wohlfahrt végzi. Amiként gyakorlatilag a Bayern-játékosokét is, csak épp nem az edzőközpontban vagy a kispadon ülve. Még az orvos közelsége is a váltás mellett szólt.
7. A sikerekről már volt szó: a Bayern szereplése eddig is, ezután is a BL-győzelemre lesz kihegyezve. Hummelsnek reális esélye nyílik erre a címre is. De nemcsak csapatban törhet a nagyobb sikerekre, hanem egyénileg is: a Bayern és Nationalelf kezdőjátékosának lenni kiváló lehetőség arra, hogy valaki igazán előkelő helyre kerüljön a német futball történelemkönyvében. Legendává váljon.
8. Végül pedig az örökké puffogtatott érv: az új kihívás lehetősége. A szintlépés egyben a teher növekedését is jelzi számára. Profi sportolóként lételem a saját határok feszegetése. Ha úgy tetszik, az ezüstökre berendezkedett Dortmundban egyfajta komfortzónába került. Most pedig újra vásárra viszi a bőrét. Münchenben csak a győzelem létezik.
És akkor ott van még az, hogy mi a fenéért akarják megmondani mások, hogyan építi csapatát a Bayern München! Gyakorlatilag arról van itt szó, hogy a Bayern szégyellje el magát, amiatt, mert talpon akar maradni a nagy nemzetközi versenyben.
1. Abban a versenyben, ahol eleve hátrányból indul. A spanyol ellenfelek csak a TV-s bevételekből a többszörösét kasszírozzák a Bayernhez képest. Sőt, pillanatnyilag a Premiere League utolsója is többet keres. A La Liga alapból többet kasszál a közvetítésekből, ehhez még hozzájön az, hogy a Barca és a Real a szolidaritás legkisebb szándéka nélkül fölözi le ennek javát. Persze, a szolgáltatók miattuk veszik meg a jogokat, csak akkor nem kéne a Bayernt azzal vádolni, hogy kizsigereli a Bundesligát.
2. A Bayern még mindig nem tud teljesen versenyre szállni a legdrágább (akik nem feltétlenül a legjobbak) játékosokért. Ha mégis abszolút klasszisokat akar igazolni, a mozgástere igen szűk. Itt nemcsak az átigazolási díjakra, hanem a játékosok 4-5 éves fizetésére is gondolni kell.
3. Nem elég, hogy versenyhátrányban áll a Bayern, de sokszor még azt is végig kell néznie, hogy ellenfelei a szabályokat sem tartják be ÉS nem is tartatják be velük. 2014-ben a szabályok adta kiskapuk kihasználásával, az idő kényelmes elhúzásával a Barcelona az átigazolási szabályok megsértése ellenére egy rövid ideig mégis igazolhatott. Idén a Real Madrid és az Atletico Madrid kapcsán ugyanez látszik körvonalazódni. De látjuk azt is, hogy az UEFA pénzügyi Fair Play rendszere csak és kizárólag kiscsapatokat sújt komoly büntetéssel.
4. És akkor még vannak olyan tényezők is, amikbe legszívesebben bele sem merünk gondolni. Kijelenhetően Eufemiano Fuentes irányítása alatt az elmúlt időszak legnagyobb doppingbotránya zajlott le Spanyolországban. Hogy mennyire nem szabad félvállról venni ezt a kérdést, a Bundesligában a spanyol bajnoksághoz képest bődületesen sok sérülés történik. Nemcsak a Bayernnél. Ezt a potenciális hátrányt bő kerettel lehet leküzdeni. És igen, előfordul, hogy olyan játékos ül le a Bayern padjára, aki bármelyik másik német klubnál húzóember lehetne.
5. Meg kell említeni a kulturális viszonyokat is. Mivel Közép- és Dél-Amerika szinte egésze spanyol illetve portugál anyanyelvű, a spanyol ellenfelek számára kvázi egy egész kontinens áll rendelkezésre, hogy erősítsék csapatukat. A dél-amerikai játékosok a kulturális kapcsolatok miatt elsősorban Madridról vagy Barcelonáról álmodoznak. A Bayernnek pedig eddig még egyetlen közvetlen dél-amerikai igazolása sem jött be.
6. Hasonló az éghajlat is. A melegövből érkező játékosok (és feleségeik!) jobban szeretik a meleget, mint az Alpok lábait. Tehát számos olyan ok van, ami miatt a Bayern szűkebb körből tud válogatni, ha új játékos után akar nézni.
7. A végére egy elgondolkodtató felvetés: „a Bayern mindig azt csinálja.” A kérdés itt elsősorban nem az, hogy a Barcelona igazol-e Madridból. Hanem az, hogy van-e egyáltalán esélye arra, hogy igazoljon. Mindenféle kétely nélkül elképzelhetjük, ha a Barcának lenne reális esélye ’lerabolni’ legnagyobb riválisát, ugyanolyan nyugodt szívvel megtenné, de fordítva is. Itt nem valami jószolgálati viszonyról van szó mások részéről. Egészen egyszerűen arról, hogy mindenki azt igazolja le, akit le tud. Münchenből, Madridból vagy Barcelonából a lehető legritkább esetben tud BÁRKI húzóembert igazolni. Dortmundból igen. Az pedig, hogy némelyik játékosuk a külföldiek által ígért több pénz ellenére is a Bayernt választja, nem olyan kérdés, amiért Münchenben bárkinek is bocsánatot kellene kérnie.
A cikk először az fcbayernmunchen.hu-n jelent meg.
