Mert a dolgok megtörténnek

Négyből négy győzelemmel rajtoltunk 2014-ben. Joggal reménykedhetünk, hogy idén is sok szép pillanatban lesz részünk.

Csapatunk a 2012/13-as idényben vitán felül kiemelkedett az egész futballelitből. Az irigyelt pozíciót az új szezonban is megtartotta. Ha – egy elképzelt objektív – választás útján dőlne el, melyik együttes nyerje meg a Bajnokok Ligáját, akkor a szíve mélyén a legtöbb ember a Bayern Münchent választaná.

Ha nem is tekintünk ennyire messze: a vélemények túlnyomó többsége szerint az Arsenalnak alig van esélye a címvédő Bayern München ellenében a BL-nyolcaddöntőben. Még akkor is, ha esetleg Franck Ribery nem lép majd pályára Londonban.

A valóság azonban jóval bonyolultabb ennél. Hiszen hiába a papírforma, hiába az új szezonban (is) mutatott hihetetlen erőfeszítések, a trófeákat követően is megmaradt kiváló mentalitás, egy-egy mérkőzésen bármi lehet. Tudjuk nagyon jól, ami megtörténhet, az sokszor meg is történik.

S éppen ebből a szempontból olyan érdekes, hogy idén is Arsenal az első nyolcaddöntős ellenfelünk. Az általános vélemények szerint az idei Arsenal erősebb ellenfélnek számít, mint a tavalyi volt. Ez például a Dortmund elleni mérkőzéseken nem mutatkozott meg ennyire tisztán, amiként azért csak le kell írni, hogy egy csúnya liverpooli vereséget követően vannak. Ám az tény, ebben az évben már közvetlen versenyben vannak az angol bajnoki címért.

Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az előző szezonunkra, mintha egy magától értetődő siker lett volna. Messze nem vagyunk ugyan a valóságtól ezzel, hiszen tényleg történelmi tetteket hajtottunk végre. De az sem volt zökkenőmentes. Ott is megtörténtek dolgok. Például épp az Arsenal ellen egy hajszálon múlt a továbbjutásunk. S akkor hiába voltunk ennyire agilisak, hiába akartuk annyira a sikert, ha ott azon a márciusi estén elcsúszunk, nincs tovább Európa. Nincs Juventus, nincs Barcelona, nincs Dortmund.

S nem azért, mert nem játszottunk volna jól a visszavágón. Bár akkor azon az estén a továbbjutás ellenére nagyon sokan Jupp Heynckes fejét akarták venni, s a csapat mentalitását kifogásolták, bizony azon az estén is lefutballoztuk az Arsenalt. De történtek dolgok…

Ilyen dolog volt már a kezdő sípszó előtt, hogy sem Franck Ribery, sem Bastian Schweinsteiger nem léphettek pályára. Ugye ettől függetlenül csapatunk még képes volt irányítani a játékot, miként ebben az évben is tudja, tudná.

Aztán ott volt már a legelején David Alaba elcsúszása, egy nem várt, nem felróható hiba. Sajnos az ilyen dolgok megtörténnek. (Amiként Gigi Buffonnal is „megtörténtek dolgok”, amikor David Alaba pompás felismeréséből már az első percekben előnyhöz jutottunk a Juve ellen.)

Csapatunkat még ez se törte meg. Lényegében az egész mérkőzést végigtámadta. A kapura lövési arány 21:5 volt, a kaput eltaláló lövéseké 8:3. Gólt azonban nem sikerült szerezni. Nem úgy az Arsenalnak, amely a vége előtt nem sokkal egyetlen gólra került a továbbjutáshoz. Majd utána a lehetősége is megvolt hozzá. Sajnos az utolsó percek kényelmetlen percek voltak, csapatunk egyáltalán nem azt az arcát mutatta, mint a szezon 99%-ában.

És pont ez a lényeg, hogy lehetünk bármennyire jók, bármennyire erősek, a szezon sikerét ez még önmagában nem hozza meg. Hiszen BL-döntős rossz emlékeinkből mi magunk tudjuk a legjobban, ez a siker nem magától értetődő, bizonyos dolgok bármikor megtörténhetnek, s meg is történnek. Végülis akár már egy évtizedes válságban lévő Hamburg ellen is.

Amiként 2011 márciusában hiába futballoztuk le az Intert a Bl-nyolcaddöntőjének visszavágóján, hiába kellett volna a pályán mutatottak alapján több góllal kiejtenünk az olaszokat.

Így másfél héttel a BL-nyitány előtt elsősorban nem az, ami előttünk lebeghet, hogy megnyerjük-e idén a Bajnokok Ligáját. Erre az égvilágon semmi garancia sincs. Sem nekünk, sem másnak, sem idén, sem máskor. (Pep a két elvesztett BL-elődöntőjével is nagyon jól tudja ezt.)

Amivel jelenleg nekünk szurkolóknak törődnünk kell, az az, hogy ALKALMASAK vagyunk-e arra, hogy megvédjük BL-győzelmünket, hogy végigmenjünk-e az úton. Azt hiszem, hogy erre egy hatalmas igennel válaszolhatunk.

S megint csak nem előreszaladva: alkalmasak vagyunk-e arra, hogy legyőzzük az Arsenalt. A válasz itt is egyértelmű igen. A papírforma egyértelmű. Ezt azonban a pályán még érvényesíteni kell. A siker nem magától értetődő. Még a legkeményebb munka során is ’megtörténhetnek dolgok.’

A lényegében ugyanezt a gondolatot tartalmazó cikk tavalyról: Még csak március van…