Keretépítés végszóra

Már hetek óta készülök arra, hogy leírjam az idei nyárral kapcsolatos gondolataimat. Eddig tudatosan kivártam, hogy lezáruljon az átigazolási aktivitás. Ugyan még történhetnek dolgok augusztusban, jó eséllyel fognak is, de úgy érzem, hogy az érdemi rész lezárult. Lényegében ezzel a kerettel fog nekimenni az új idénynek a Bayern München.

Aki olvassa a kis személyes Facebook-homokozómat, biztosan észrevette, hogy az elmúlt időszakban, kilépve az örök optimizmusból és a jó kereséséből mindinkább a cinizmus, a gúny uralta a gondolataimat. Úgy fest, én is türelmetlen voltam, talán féltem is, hogy ráállt egy negatív pályára a klub, aminek a vége egy huzamosabb szintvesztés lesz. Különösen így volt ez az idei tavaszi élmények okán. Kissé a senki földjére jutott el a Nagelsmann-csapat az első idény második felére. Értve ez alatt, hogy nemcsak gyenge és unalmas volt, amit láttunk, de még a másik végletbe sem jutottunk el, szó sem volt összeomlásról vagy negatív katarzisról, amit azért bő 10-15 évvel ezelőtt többször is láttunk. Hiszen az eredmények úgy ahogyan jöttek, sikerült kihozni egy vállalható eredményt az idény végére. Mert a Villarreal elleni kiesés – ami bizonyosan katalizálta a nyári eseményeket – ugyan szinte példa nélküli, kellemetlen. De nem katasztrófa. Színtelen-szagtalan világ. A langyos vízben tapicskolás.

És én már el is könyveltem magamban, hogy a következő éveket ebben fogjuk leélni. Persze megnézzük a meccseket, bízunk a fejlődésben, titkon reméljük, ha a következő meccs valahogyan meglesz, akkor talán a végére el lehet jutni azokba a magasságokba is, ahova a Bayern Münchennek igénye törekedni. De elfogadva a realitást.

Ezt tetézte, hogy az elmúlt kettő évben nagyon kifogásszagú volt a „kreatívnak kell lennünk” hozzáállás hangoztatása. Pláne, ha például 2020 szeptemberének utolsó átigazolási napjaira gondolunk.

Aztán mégis idén nyáron megmutatta magát a klub. Tényleg kreatív volt. Összességében nézve pedig egy nagyon szimpatikus jelenképet és egy nagyon impozáns jövőképet láthatunk. Olyat, amely egyébként messzemenőkig kötődik ahhoz az imázshoz, ami a Bayern München sajátja és amiért annyira szeretjük ezt a klubot. A Mia san Mia filozófiája él és újra érvényesülni igyekszik. Nem azt mondom, hogy remek idény lesz, hanem azt, hogy joggal bízhatunk abban, hogy remek lesz. Ennyi egyelőre elég is.

Ki kell emelni, hogy ezek a sorok nem a Frankfurt elleni kiütéses győzelemnek köszönhetők. Persze nagyon tetszik és illeszkedik az idei nyár Flow-érzésébe is. Így kell nekilátni az új idénynek. De ez még csak a beugró volt. Kedvfokozó a szezonra. Alaphangulat. Többet azonban nem szabad belelátni.

Versenyben a nemzetközi klasszisokért

Nekem nagy bizodalmam van Noussair Mazraouiban és Ryan Gravenberchben. Ha tudnak érvényesülni, akkor pont, hogy ilyen kreatív találatokra van szüksége annak a klubnak, amely a feszes pénzügyi keretek között akar fenntartható módon fejlődni.

De az igazi nagy tétel Sadio Mané és Matthjis de Ligt leigazolása. Kettő olyan játékos, akik elismertségben magas szinteken állnak Európában. Akikért verseny van, akikért ki kell nyitni a pénztárcát. De akik – és Mané esetében ezt már most tényként merem említeni – a különbséget tudják jelenteni a pályán.

A Bayern München visszaigazolta, hogy továbbra is versenybe tud szállni a nemzetközi vetélytársakkal az átigazolási piacon, és egy-két esetben sikerrel is veszi a dolgot. A két játékos ráadásul egyaránt nagy nemzetközi vetélytárstól érkezik. Jó pénzért, de a pénzügyi kereteken belül.

Jó érzés tehát, hogy a Bayern München továbbra képes ezeken a szinteken mozogni. Remélhetőleg nyaranta továbbra is lesz egy-két ilyen igazolás.

A legjobbak megtartása

Legalább ennyire fontos – és sokszor elsikkad -, hogy az elmúlt 10 hónapban majdnem egy fél kezdőre való játékossal sikerült hosszabbítania a klubnak. Sikerült elérni, hogy két húzóember, Manuel Neuer és Thomas Müller az utolsó jó éveit is Münchenben töltse. De sikerült elérni, hogy Joshua Kimmich, Leon Goretzka, Kingsley Coman, Serge Gnabry, Sven Ulreich, Josip Stanisic is hosszabbítson. A következő évek húzóemberei köztük vannak.

És ezen az sem változtat, hogy Robert Lewandowski – ő 34 évesen, jó pénzért – és Niklas Süle nem hosszabbított. A hatékonyság persze nem tökéletes, az pedig véleményes, hogy egyes játékosok képesek-e igazán naggyá válni. De ilyen lista mellett továbbra is kijelenthető, hogy akit a Bayern München meg akar tartani, azt jóeséllyel meg is fogja tartani.

Letisztázódó keret

Az elmúlt kettő év nagy hátrányát abban láttam, hogy bár számszerűen megvolt a csapat kerete, de közte több olyan játékossal, akikkel kapcsolatban vagy előre lehetett látni, hogy sem a szintet nem képviseli, sem az edzők nem bíznak bennük. Így tulajdonképpen akadály volt a jelenlétük. Persze itt is el lehet mondani, hogy később akár meg is bánhatjuk a megválást tőlük (ha minden igaz, akkor például Renato Sanches évekkel később kezd felfelé ívelni), de most így sokkal tisztább a kép.

Ezen a frenton még lehet változás, hiszen például Bouna Sarr még mindig a keret tagja, jelenleg a negyedikszámú szélsővédő (ha esetleg még Kimmichet is ide számítjuk, aki Lisszabonban is itt játszott, akkor ötödikszámú). Teljesen értelmetlen a jelenléte. Mai hír, hogy Joshua Zirkzee távozhat. Legalább a kölcsönadás Tanguy Nianzou esetében szóba kell, hogy kerüljön. Én kedvelem őt.

A vízió szerepe a személyi tárgyalásokon

Talán a legszebb ebben az egész nyári hírvilágban az volt, ahogyan lecsapódott a tárgyalási technika. Értelemszerű volt számomra, hogy a túlzó pénzügyi ajánlatokkal szemben azzal lehet a legjobban meggyőzni a potenciális jó játékosokat, ha világos víziót tárunk eléjük. A Kahn-Brazzo-Neppe-Nagelsmann négyes a hírek szerint ezt Mané és de Ligt esetében is tökéletesen végrehajtotta. Lehet, hogy nem keresnek annyi pénzt, mint egy angol csapatnál, de ugyanúgy temérdek pénzért egy létező közösségbe érkeznek, amelyhez tapad a siker és a kibontakozás lehetősége. Ez végülis a Mia san Mia lenyomata nálam. Lásd Franck Ribéry összes interjúját az elmúlt 15 évben.

Megvan az edző szerepe a keretépítésben

Ugyanúgy bizakodással tölthet el bennünket, hogy talán most először az edző is aktív részese a keretépítésnek. Nagelsmann beleszólhat a játékosok kiválasztásába és ott van a tárgyalásokon. Ez szinte forradalmian új Münchenben. Ha visszaemlékszünk, a legnagyobb viták mindig ebből adódtak az edzők és a vezetők között.

Oliver Kahn ismét megérkezett

Ebben egyértelműen Oliver Kahn szerepét látom. A döcögős indulás után egyre jobban meglátszik a keze a klubügyekben. Oliver Kahn a klublegendák között is kiemelkedő szereplő. Mindenki másnál jobban vártam, hogy visszatérjen a klubhoz és mindenki másnál jobban akarom, hogy elődjeihez hasonló érát tudjon építeni. Senki sem nagyobb a klubnál. De Uli Hoeness vagy Oliver Kahn nagyon megközelíti azt.

(Talán még Brazzót is megkedveljük ezen a poszton. Viccesnek gondolom azonban a hirtelen túldicsérést. Ez ugyanolyan álságos, mint az azt megelőző folyamatos lehúzás. A kettő együtt nevetséges.)

Fiatal csapat épül

A kezdőcsapatban alig van 30 évesnél idősebb játékos. Thomas Müller pótolhatatlan, annyira egyedi, de a pálya azon részén, ahol mozgolódik, már látjuk az utánpótlást. Manuel Neuer utódja elvileg épülget Monacóban, Nübelt egyelőre azért még fenntartásokkal kezeljük. Talán még ki lehet hozni belőle, amiért leigazolták.

Ott van például Jamal Musiala. Legkésőbb a világbajnokságra robbanni készül. Játszania kell és játszik is. Vidovic, Wanner, nagy reményeim vannak. Davies még mindig brutálisan fiatal. Talán Mathys Tel is igazolja magát.

És általában a többiek is fiatalok. Hernandez vagy Coman például 26 évesek. Az nálam fiatal.

Nem szakad le a csapat, hanem továbbra is izgalmas célpont

Nagyon izgalmas, hogy idén nyáron Cristiano Ronaldo konkrétan és Frenkie de Jong – minimálisan – az átigazolás hírek alapján bejelentkezett a Bayernhez. Imponáló. És prosperáló klub képét mutatja, ahova szeretnének eligazolni a jegyzett játékosok.