Gyűlölöm ezeket az orbitálisan hosszú címeket, de úgy éreztem, hogy ehhez a gondolathoz minden szóra szükség van.
Szétbarmolta a focicsapatok gazdálkodását, pénzügyi jövőképét a COVID. Vannak, akik totálisan beomlottak, mint az FC Barcelona, ahol már korábban sem csak addig nyújtózkodtak, amíg a takaró ért. A Bayernnél mindig is addig nyújtózkodtak, amíg a takaró ért. Őket is képen csapta a COVID. De azért idén nyáron is voltak igazolások, közte az eddigi legdrágább edzőkivásárlással, két alapembert pedig hosszú ideig magukhoz láncoltak. Meg persze vannak, akiknek mindegy, mert Sugardaddy önti a pénzt.
Bixente Lizarazu, korának egyik legnagyszerűbb futballistája, személyes kedvencem gondolatai adják a címbeli idézetet. Ő ezt elsősorban Kingley Comannal kapcsolatban hozta fel érvként. Szerinte, amikor egy Bayern-játékos az új szerződéséről tárgyal, és a számokat keresi a szerződésben, akkor azért jobban tenné, ha megvizsgálná, mi mindene van meg a Bayernnél, ami máshol nincs: nemcsak egy olyan klub, ahol minden évben trófeákat nyernek és minden évben harcban állnak a BL-győzelemért, de egy kiemelkedően szervezett egyesület, ami minden körítést képes számára megadni. Közte persze a számunkra elképzelhetetlen mértékű pénzt is, csak talán nem éppen annyit, amennyiben Neymar vagy akárcsak Lewandowski keres.
Lizarazu ennek megfelelően egyértelműen azt tanácsolja Commannak (persze ebbe azért bármely más játékos is beleértendő), hogy maradjon csak Münchenben, hosszabbítsa meg szerződését, és tegyen meg mindent azért, hogy egy érát építsen, mint például Franck Ribéry is.
Persze az érme másik oldalát jelenti, hogy a Bayernnek egyáltalán érdeke-e megtartani őt. Bármely áron biztosan nem. Ez pedig azért mégiscsak visszavezet a kiindulópontra.
