Alakul a halálcsoport korai halála. A gyengén teljesítő portugálok és az EB-n gyakorlatilag nulla erőt felmutató franciák már kiestek, a tesze-toszáskodó (mondjuk a portugálok ellen látványosan játszó) németeknek pedig nagy változás kell Anglia ellen.
Négy Bayern-játékos is ott volt a francia keretben. Hozzátéve, hogy egyébként rajtuk is kívül is négy francia játékosa van a Bayernnek (Sarr, Nianzou, az egyelőre visszatérő Cuisance és az érkező Upamecano), egészen elfranciásodott a keret.
A négy francia válogatott játékos közül Tolisso szekere igazán kifelé áll, Pavard újra és újra megkérdőjelezi magát – mondjuk én nagyon kedvelem, ezért nagyon szurkolok neki. Lucas Hernandez visszatérően sérülésekkel küszködik, pedig igazán állati fickó. És akkor ott van még Kingsley Coman, aki BL-győzelmet érő gólt szerzett Lisszabonban, semmivel sem nyújt rosszabb teljesítményt, mint a többi szélső, mégis aligha fog befutni akkora karriert Münchenben, mint francia elődje, és aligha fog annyit keresni Münchenben, mint azt szeretné.
A játékosk fizetési igényének is két oldala van. Egyfelől a kluboknak is meg kell szabni valahol a határt – elsősorban az ügynökök kavarása okán. De a játékosoknak is joga van ahhoz, hogy a tényleges munkaadójával szemben felfegyverkezve, a tárgyalások szakértőjével (=ügynök) álljon ki, és kicsikarjon akkora összeget, amelyet a piac szabályoz. Talán itt is épp a piac szabályozatlansága a probléma.
Kinsgley Coman visszatérően sérülésekkel küzd, csapataiban pedig nem tud hossztávon és kiemelkedően húzóemberré válni. Az idei EB-szereplése és a svájciak elleni újabb sérülése sem változtat azon, hogy a Bayern München nem fog, és nincs indoka – a társak álomfizetése kivételével – arra, hogy álomfizetést adjon neki. Ahogyan ugyanez az EB-szereplés mutatta meg ismét, hogy nincs reálisan olyan csapat, amelyik 100 millió Eurót adna Comanért. Marad az alkudozás.
