Amitől Németországban mindenki ódzkodott, az a mai napon valósággá vált: a FIFA végrehajtó bizottsága döntést hozott a világbajnokságok létszámának 48 csapatosra való emeléséről.
A FIFA döntése értelmében a 2026-os tornától kezdve 16 db 3 csapatos csoportban zajlanak majd a küzdelmek. Minden csoportból a legjobb 2 jut tovább, hogy a 32 között már play-off rendszerben dőljön el a továbbjutás sorsa. Arról később fog döntés születni, hogy a csoportmeccsek alatt is bevezetik-e döntetlen esetére a tizenegyes-rúgásokat. Ha így lesz, akkor az ismét a futballt ölni igyekvő csapatok számára kedvez. Az eddigi 64 helyett 80 mérkőzést rendeznek, de ugyanúgy 32 nap alatt, s a végső győztesnek ugyanúgy 7 meccset kell túlélnie.
Sorsolástól függően pedig ez a rendszer ugyancsak magában foglalja annak lehetőségét, hogy az egyik ágon sűrűsödnek össze a végső győzelemre esélyesek, míg a másikra kerülő esélyesek viszonylag könnyű úton juthatnak be a döntőbe. A 2016-os EB-n láthattunk hasonlót.
A Német Labdarúgó Szövetség (DFB) részéről már az elmúlt napokban is több kritika érte a fejleményeket. A németeknek eddig sem kellett igazán azon aggódniuk, hogy kijutnak-e egy VB-re. Eddig csak külső okok miatt (1930 és 1950) maradtak le a világeseményről, egyébként a selejtezőket mindig sikerrel vették.
Részletesebben a német válogatott történetéről.
Reinhard Grindel, DFB-elnök: „Nem vagyok boldog ezzel a döntéssel, de legalábbis azt szerettem volna, ha a szervezés és lebonyolítás körüli összes fontos kérdés már most tisztázásra került volna. Mivel azonban a döntés egyhangú volt, tiszteletben kell azt tartanunk és előre kell tekintenünk.”
A szövetség elnöke a sportpolitikusi kimértségén túl konkrét aggodalmát is kifejezte: „A legnagyobb problémám ezzel, hogy a futball annyira megváltozik, hogy az már a játék látványosságának is kárt okoz. Mindannyian azokat a meccseket szeretjük, amikor a csapatok nyílt sisakkal küzdenek egymással. Ha a futball veszít vonzerejéből, akkor az a szurkolók és szponzorok körében is érezteti hatását, ez pedig szükségszerűen még a bevételeket is csorbítja.”
Oliver Bierhoff, a Nationalelf menedzsere is félti a világbajnokságok varázslatos világát: „A világbajnokság lenyűgözősége azon szurkolókon és nézőkön alapszik, akik a világ legjobb játékosaira kíváncsiak. A játékosok is mindig a legjobbakkal akarják magukat összemérni egy ilyen tornán. Megértem mindazokat, akik felhígításként értékelik a létszám-emelést.”
Jogi Löw szövetségi kapitány sem lát semmi jót az emelésben: „A 2016-os EB nem győzött meg a minőség emelkedéséről, épp ellenkezőleg. Túl sok olyan kemény meccs volt, ahol a csapatok a saját kapujuk előtt táboroztak le. A játék nem lett látványosabb. Nem szabad túltolni a bringát.”
Persze érdemes megvizsgálni azt, mennyire jó ez az ún. kiscsapatok számára. Nem kérdés, minden játékos álma a világbajnokságon szerepelni, s minden szurkoló örömmel veszi, ha saját nemzete ott lehet egy világeseményen. Kérdéses azonban, hogy egy ennyire felhígított mezőnyben mennyire tudják megmutatni magukat a kicsik a sok másik kicsi között. Az előző bő évtizedben a lett EB-szereplés, a szlovén, szlovák vagy bosnyák VB-szereplés a térképre tudta helyezni ezen nemzetek játékosait. Ugyanezt a felemelt létszámú 2016-os EB-vel kapcsolatban nem mondhatjuk el. Dzsudzsák Balázs, a magyar válogatott kapitánya maga is elmondta: „Végül hiába vártam két héten keresztül, hogy megcsörrenjen a telefonom. Nem tagadom, ez rosszul érintett. Az Európa-bajnokságon mást sem hallottunk, minthogy a magyar játékosok mennyire jók, itthon is minden rólunk szólt, azt hittem, nem győzünk majd válogatni az ajánlatok között. De szinte senkit nem kerestek.”
Az még egyelőre nem dőlt el, melyik kontinens hány plusz helyet kaphat majd. A plusz 16-ból Európa azonban maximum 6-8-ra számíthat, ami a mostani 13(+ 1 rendező) helyhez képest az Európa-bajnokságét nagyjából megközelítő kontingenst jelent. Annyi biztos, hogy az ázsiai illetve afrikai országok előnyt fognak élvezni.
A 2026-os torna rendezéséről 2020-ban dönt majd a FIFA. Az amerikai kontinensről az USA, Kanada, Mexikó és Kolumbia, az ázsiai/óceániai konföderációkból Ausztrália és Új-Zéland közösen, Afrikából Marokkó mutatott hajlandóságot a rendezésre. Európa a rotációs elv okán várhatóan nem kapja meg a rendezést. De a nyilvánosság előtt eddig olyan nemzetek jelezték érdeklődésüket, mint Kazahsztán valamint Törökország és Azerbajdzsán közösen.
A létszámemelés okán még nagyobb felelősség hárul a FIFA illetékeseire: Hiszen mi van akkor, ha a kijelölt rendező visszalép a rendezéstől (pl. Kolumbia egyszer már megtette) Akkor megoldható-e az, hogy valamely akár nagyobb nemzet is az utolsó pillanatban ugorjon be rendezőként. Egy ilyen volumenű rendezvénynél a megfelelő stadionok a legkisebb problémát jelentik a szervezés folyamatában.
Megannyi probléma, rizikófaktor, és akkor még nem is igazán beszéltünk azokról, akiknek a nagy találkozójáról szólna ez az egész: a világ legjobb futballistáiról…
