Nem, továbbra sem fogom leírni a Dortmund – Bayern meccsek újszerű, közkeletű, spanyolból németesített marketing-megnevezését. Talán jövőre*. ?
A lényeg, hogy szombaton koraeste – sablonos novemberi időpontban – csap össze egymással a listavezető Borussia Dortmund és a bajnoki címvédő Bayern München. Ez a meccs abban az időszakban is rangadónak számított, amikor a Dortmund leszállóágban volt, Jürgen Klopp megjelenését követően pedig csúcsra is lett járatva.
Rangadó volt akkor is, amikor a Bayern évről évre végiggyalulta a Bundesligát. De igazi tétje kevés alkalommal volt. Függetlenül attól, hogy éppen a Dortmund nyert-e (hiszen az elmúlt években ilyen is volt jópárszor), ezek a meccsek belesimultak a Bayern kiemelkedő szereplésébe. Ha úgy vesszük, akkor utoljára 2012 végén volt igazán nagy tétje egy Bayern – Dortmund bajnokinak. Talán onnan emlékszünk rá leginkább, hogy Holger Badstuber azon az estén sérült meg. Azóta, ha a bajnokikat nézzük, számomra a 2013 őszinek van még kitüntetett emléke, amikor több év után a Bundesligában is nyert a Bayern a BVB ellen. Illetve a 2016 tavaszi, amikor 0-0-ra végeztek a felek, de ez kellett ahhoz, hogy a dortmundiak ne tudják lövéstávolságra megközelíteni a münchenieket. /A kupadöntők, elődöntők és persze a BL-döntő nem simulnak bele ebbe a szürkeségbe./
De például emlékeztek a 2015 tavaszi meccsre? Én éppen igen, mert aznapra más programom is lett volna, aztán úgy tűnt, mindenki lemondja, s élőben nézem meg a meccset. Aztán amikor mégis hívott valaki, akkor már nem mozdultam a TV elől. Sablonos, unalmas 1-0 volt, Robert Lewandowski góljával. Viszont azt már meg kellett néznem, hogy 2016 őszén mit játszottak a felek és milyen szögből esett a gól. És ez nem az unalmas meccseken múlik: tökre kiesett, hogy pár hónappal ezelőtt 6-0-ra nyert a Bayern. Pedig láttam. És újranézve a gólokat, ez nem is kétséges számomra. Egészen egyszerűen nem viszonyítási pont számomra, szemben mondjuk a Robben-büntetős vereséggel, a Hummels-fejesgólos vereséggel vagy a 2009-es 5-1-gyel, amikor Ribéry beleugrott Lajos karjaiba.
Szóval a futószalagon lejátszott bajnokságok, a BL-elődöntőre kihegyezett szezonok ilyen monotonitást hoztak.
De most úgy látszik, hogy van tétje a dolognak. Ha a Dortmund nyer, már el fog tűnni a ködben. Nem mellesleg Lucien Favre is újra igazolja magát. Ez fontosabb lenne, mint az Atletico elleni győzelem. Ha a Bayern nyer, akkor az egy óriási fegyvertény Niko Kovacnak. A Dortmund jól igazolt és jól kezdett, ez kétségtelen, meglátjuk, meddig tart ki a lendület.
Viszont ez a Bayern már nem az, amelyik ledózerolta a Bundesligát. Vannak, akik szerint ez fogja őket hozzásegíteni az idei jobb szerepléshez. Szerintem ez fogja hozzásegíteni a Bayernt a következő szezon jó szerepléséhez. Lényeges különbség ahhoz képest, amikor a Bayern Európa domináns csapatai közé tartozott és ehhez a szinthez tudott újra és újra felnőni a BVB. A 2014-es kupadöntő – a bírói tévedést leszámítva –a német foci mestermunkája: ráadásul a két csapat játéka ötvözötten világbajnoki sikert is ért azon a nyáron. Elsősorban a Bayern oldalán most nem ez a helyzet.
Mindenesetre ezt most nagyon lehet várni. Nekem most nem élvezi azt az abszolút prioritást az életemben a foci, mint korábban, például amikor 2011 körül egész héten csak a Szuperrangadón gondolkodtam, de azért bődületesen várós a meccs. Már csak azért is, mert másfél évtizedes tapasztalat alapján ilyen mentális helyzetben az ilyen bajnokikat nagyobb százalékban szokta elveszteni a Bayern, mint megnyerni. Lesz miért szurkolni.
*Talán az Instán mégis, hogy begyűjtsek én is néhány lájkot. 😀