Tíz éve történt a “másik” nagy dráma

A Bayern Münchennél az elmút hetek a 10-es szám jegyében teltek. Zsinórban tizedik alkalommal nyerte meg a Bundesligát a csapat. Ez eszméletlen, a nagy európai bajnokságok között páratlan, de azon kívül is rendkívül ritka.

Players of Bayern Munich react after losing their Champions League final soccer match against Chelsea at the Allianz Arena in Munich - Bogdan Socol

Ilyen 10 év után már furcsa visszagondolni abba, honnan is indult ez az egész. A 2000-es évek naív reménykedéseit követően 2010-ben végre ismét BL-döntőbe jutott a Bayern München. Valami megindult. A következő kettő évben azonban még a bajnokságot sem sikerült megnyerni. A Lahmsteiger-generáció válogatott szinten is folyamatosan ott volt a nagy célok kapujában, azonban a saját árnyékán nem tudott még túllépni.

2012-ben a Bayern München még nem állt készen. Az még nem az a csapat volt, amelyik a következő évben legyalulta Európát, de éveken keresztül még rettegetett csapat maradt. Viszont már megvoltak hozzá a kulcsemberek. Megvolt hozzá az edző, aki 2012 tavaszán néhány szükséges taktikai lépés (pl. Alaba véglegesnek tűnő elhelyezése a balszélen, Lahm visszahelyezése a jobbszélre) mellett kellő szenvedéllyel töltötte meg a játékosokat, akik végül bejutottak a hazai BL-döntőbe.

FINALE DAHOAM. Egy döntő a saját nappalinkban, ahogyan Franz Beckenbauer megnevezte. Egészen egyedülálló, hogy egy csapat hazai pályán játszhat BL/BEK-döntőt, az pedig még ritkább, hogy valaki hazai pályán nyerje meg a füles trófeát.

Die Endspielorte der Champions League von 2020 bis 2023 | Fußball News | Sky Sport

2012. május 19-én 50 fős társasággal utaztunk Münchenbe. Ha jól emlékszem, annyira tele volt minden szállás, hogy kint élő honfitársunk galériájában hálózsákoztunk. Az egész délutánt az Olympiaparkban töltöttem, majd a meccset a Olympiastadionban néztem. Ahol valószínűleg többen is voltak, mint az Allianz Arenában. A hétköznapokban sosem iszom alkoholt, de a társas kikapcsolódáshoz nekem hozzátartozik az alkoholfogyasztás – nagy mennyiségben is. Nah, ezen a napon délben ittam kettő sört, utána teljesen tiszta fejjel akartam átélni az eseményeket.

Thomas Müller góljánál én is nagyon örültem, a rendes játékidő utolsó perceiben azonban nem örömködtem. Átszellemülve néztem körben a soktízezer embert, a görög tűzeket, és hátborzongató érzés volt belegondolni, hogy pár perc múlva micsoda extázis szabadulhat fel. Nem így lett.

A hosszabbításban már éreztem az erőtlenséget, a kétségbeesett, görcsös hajtást. Még viaskodtam azzal, hogy talán-talán meglehet, de belül ezt már lejátszottam én is, hogy ez nem fog sikerülni. Én is már csak kétségbeesetten figyeltem az eseményeket.

Megint egy túlnyert döntő, és megint nem sikerült.

Ezért lehetett, hogy egy évvel később, már a Dürer Kertben – akkor már délután kettőtől masszívan tütükézve – Arjen Robben góljánál, amikor körülöttem mindenki jogosan őrjöngött, a klubtörténet legfontosabb pillanatában, az én személyes szurkolásom überelhetetlen pillanatában tőlem szokatlan módon kezdtem el üvölteni a körülöttem lévőknek, hogy “Ne örüljél B+, várjuk ki, várjuk ki!” (Egyébként Julian Schiebernek volt ziccere a hosszabbításban) Ebben a habitusban minden benne volt. 2020-ban már elejétől a végéig ültem, pedig általában állva nézem az izgalmas meccseket.

FC Bayern München: Lahm kritisiert Sammers Führungsstil | ZEIT ONLINE

Ma már tudjuk azonban, hogy akármilyen fájó volt az a müncheni este, ez volt a katalizátor a következő évek sikereihez. Enélkül sosem láttuk volna meg a maga tökéletességében Jupp Heynckes munkáját, vagy enélkül a Lahmsteiger páros sem emelkedhetett volna fel arra a szintre, amelyre hivatott volt. A következő években a Bayern München kétszer is triplázott, összességében tíz alkalommal nyerte meg zsinórban a bajnokságot, közben pedig a németek világbajnokok is lettek. A második triplázásra ugyan már csak a csapat egy része maradt meg, de az én olvasatomban a 2020-as ideális kimenetel az azt megelőző elmúlt hét év munkájának gyümölcse – az adott pillanatban tökéletes edző megérkezésével.

Tíz évvel később, jelenleg a Bayern München érezhetően hétről-hétre távolodik a legmagasabb szintektől. Megint kérdésessé vált, hány évet kell még várnunk arra, hogy ilyen nagy sikereket láthassunk, hogy ismét egy olyan csapatot lássuk, amelynek lényegében minden darabkája a fémhez hasonlóan megedződött a tűzben, MEGÉRETT a sikerekre. Most amikor szezononként – ki nem kényszerítetten – elveszít egy-egy kulcsjátékost a csapat, amikor Ibizára járnak veretni a játékosok, amikor a legjobb játékosokért folytatott küzdelmet már eleve feladjuk, a vezetők jól kitapinthatóan lyukat akarnak beszélni a hasunkba, Az Erik, a viking című filmből kölcsönözve, hogy nem süllyedünk, tulajdonképpen még mintha emelkednénk is…

Talán megint ez hiányzik, a Sammer-féle GIER, szomjúság, sikerre való éhség, amely addig hajt téged, míg nem sikerül felülemelkednek önmagadon. Túllépni az eseményhorizonton. Ehhez azonban sokkal, de sokkal jobban kell dolgozni. Legelőször is alázattal állni a feladatokhoz.



FC Bayern bestätigt Ibiza-Reise nach Mainz-Patzer | BR24