Mario Basler általában kritikusan szokott nyilatkozni a futballvilágról, a Bayern legutóbbi teljesítménye azonban az ő szívét is meglágyította, a Bildnek írt széljegyzetét olvashatjátok.
„Képzeljétek el, ha a Volkswagen is ennyire magától értetődően és komolyan dolgozna, mint a Bayern…
Képzeljétek el, ha mostanában a kormányunk is ekkora biztonságot sugározna, mint a Bayern…
Nem értem meg azt, aki most nyavalyog és a Bayern dominanciáját és színvonalát kritizálja. Mit érhet el vele? Egyáltalán semmit!
Fantasztikus, hogy Németország 2014-ben világbajnok lett. S az is (majdnem) ugyanannyira fantasztikus, hogy a világ legjobb csapata is Németországból jön: az FC Bayern.
Ez a Bayern olyan, mint sorozatban 34 áloméjszaka álmaid nőjével.
Ez a Bayern olyan, mint egy folyó, amiben sör csörgedezik. Sosem ér véget.
Ez a Bayern olyan, mint az évi 300 napos szabadság. És a többi szabad…
Kedvelem a dominanciát. Szeretem Pep Guardiola aprólékosságát az oldalvonal mellett és Philipp Lahmét a pályán. Lenyűgöz Müller és Costa dinamikája valamint Lewandowski gólra való kiéhezettsége.
Ha Pep megkérdezné, hogy játszanék-e ebben a csapatban, azt mondanám: ’Nem, csak nézni akarom – ez így sokkal szebb.’
Hogy meg lehetne állítani a Bayernt? Igen! Itt az én négy javaslatom:
1. Minden Bayern-gól után egy Bayern-játékosnak le kéne mennie a pályáról – csere nélkül. Legkésőbb az ötödik gól után a Dortmundnak is lett volna esélye. Legalábbis elméletileg. Egy szerencsés döntetlenre…
2. A Bayern mostantól mindig játszania kéne egy B-betűs sztárt a XX. századból: Beckenbauer, Breitner, Basler, Brehme, Beierlorzer, Bernardo, Bummenigge. Így egy mókás nyugdíjas banda jönne össze, amely egy kis játékteret ad az ellenfélnek is.
3. A korábbi bayernes televíziós szakértőknek (Kahn, Scholl, Strunz, Helmer, Matthäus, Hamann, Beckenbauer, Berthold, Thon, Basler) élőben a stadionban kéne kommentálnia az eseményeket. A játékosok, különösen Costa, Coman és társaik, akik alig értenek németül, egyszer csak megzavarodnak.
4. Vissza kell hozni Klinsit a Bayern padjára…”
