A német foci a II. világháború idején

A futball a XX. század egyik legnagyobb terméke. Egészen a legsötétebb időket leszámítva Európa-szerte rúgták a bőrt, a srácok a grundokon, a férfiak pedig a stadionokban is.

Image result for 1942 nationalelf slowakei

És voltak, akik számára még a háborús időszakok közeledtével is e sport játszotta a főszerepet az életükben. Így volt ez 1939. augusztus 27-én is. Ekkorra már megszületett a Molotov-Ribbentrop paktum, a náci Németország napokra állt Lengyelország lerohanása előtt. Egész Európa számára nyilvánvaló volt, hogy háború lesz.

A futballisták viszont leginkább csak játszani szerettek volna: erre a napra a német válogatott két meccset is lekötött, mellette pedig a Gauligában (a nemzetiszocialista éra német bajnoksága) is fordulót rendeztek. Az A-válogatott svédországi mérkőzését azonban lemondták, a Gauligában is mindössze 12 mérkőzést játszottak le. A B-válogatott, melyben nyolc bécsi játékos szerepelt, 2-0-ra kikapott Szlovákiától.

Szeptember elsején kitört a II. világháború európai szakasza, a németek még 1942-ig játszottak válogatott meccseket, a bajnokság pedig a szövetségesek megszállásáig tartott. A náci vezetés kifejezetten propagandát kívánt csinálni a válogatott szerepléséből. 35 meccset játszottak a világháború idején, ebből 22-t megnyertek. Főként baráti országokkal összecsapva. Öt alkalommal hazánk ellen is. 1941-ben született a németek legnagyobb arányú győzelme Magyarország ellen: 7-0-ra. Joseph Goebbels propagandaminiszter azonban nagyon szoros pórázon tartotta Hans von Tschammer und Osten birodalmi sportvezetőt, különösen miután 1941. április 20-án, Adolf Hitler születésnapján a csapat 2-1-es vereséget szenvedett Svájcban.

Goebbels arra figyelmeztette a sportvezetést, hogy válogatott meccseket csak addig szabad rendezni, amíg a hadi céloknak megfelel, egyebekben a legkisebb kockázat esetén is félbe kell hagyni ezeket a túrákat. Az utolsó válogatott meccsre 1942. november 22-én került sor, Németország Szlovákia ellen játszott. A hivatalos propaganda szerint két szövetséges, baráti nép csapott össze, ténylegesen azonban eléggé felizzott volt a hangulat, Sepp Herberger birodalmi kapitány is a szlovák nézők fanatizmusát emelte ki, de Fritz Walter is akként emlékezett vissza a meccsre, hogy a szlovákoknak is már elegük volt a nemzetiszocialistákból, elsősorban persze a háborúból. Tehát semmiképpen sem érződött az a propagandisztikus hangulat, mint amit el akartak adni a közvélemény számára.

Related image

Alapvetően még szerveztek válogatott meccseket. Áprilisra elfogadták a spanyolok meghívását, de szóba került egy olaszok elleni mérkőzés 1943-ban. Végül azonban totális formájába fordult át a világháború, a frontszolgálat alól pedig a játékosok sem jelenthettek kivételt. Érdekes, hogy Sepp Herberger már ekkor egy új válogatott építését tűzte ki célul, szervezett is egy edzőtábort, a Der Kicker pedig a „jövő válogatottjaként” aposztrofálta őket. Abból a csapatból azonban egyedül a 17 éves Max Morlock volt, aki tényleges válogatott meccsig is eljutott. Ő ugye világbajnok is.

Az utolsó kupadöntőt 1943. október 31-én rendezték (First Vienna – LSV Hamburg 3-2), német bajnokot pedig 1944-ben (Dresdner SC) is hirdettek még.

A frontszolgálat alól kiskaput jelenthettek a katonai csapatok (pl. Vörös Vadászok) illetve Sepp Herberger különengedélyei, melyekkel a játékosok még a frontról is edzőtáborozni mehettek.

A világháború alatti utolsó dokumentált futballmeccsre 1945. április 29-én került sor: a Hamburger SV 4-2-re verte az Altona 93-ot, a másodikszámú hamburgi csapatot.

A következő hetekben/hónapokban több bejegyzést tervezek a II. világháború alatti futballról, legyen ez egyfajta bevezető hozzá.