A második világháború végén Németország romokban hevert. A katonai és ideológiai nagyzásnak alávetett nép a nácik bukásával sem szabadult fel.
A szövetségesek megszállták az országot, újabb területveszteség várt rájuk, gazdaság gyakorlatilag nem létezett. Az időszakot ugyanúgy elszenvedő népnek pedig a háborús vesztes kollektív bűnösségének terhét is magára kellett vennie. Évekbe telt, mire a fokozatosan felszabaduló ország – a keleti tartományokban ugyebár ez csak 1990-re valósult meg – újra magához tért és be tudott csatlakozni a nemzetközi vérkeringésbe. Ahogyan azt mondani szokás: a németek elvesztik a háborút, de megnyerik a békét.
A német válogatott utoljára 1942-ben Szlovákia ellen játszott, ekkor mutatkozott be Fritz Walter is a csapatban. Bajnoki mérkőzéseket még egészen 1945 áprilisáig rendeztek Németországban. Április 15-én még a hamburgi Gauligában lejátszották a St. Pauli – Victoria Hamburg (4:3) mérkőzést, de a birodalmi szintű rájátszásra már nem kerülhetett sor. A hamburgi csoporton kívül nem is sikerült lezárni egyetlen csoportot sem, úgy tűnik, rajtuk kívül a bajor csoportban dőlt el a Bayern sikere. 1945. április 29-én a HSV és az Altona 93 még lejátszott egy barátságos meccset.
Németország 10 napra rá letette a fegyvert. /Május 9-én egyébként Jupp Heynckes is megszületett./ A következő szezonban elvileg délnyugaton, délen és Berlinben már rendeztek meccseket. De az első hivatalos bajnoki döntőre 1948-ban került sor.
Az az azonban még évekig kizárt volt, hogy Németország válogatott meccseket játszhasson. Sepp Herberger kapitány már nagyban dolgozott azon, hogy ütőképes csapatot gyűjtsön össze. Ebben Fritz Walter is segítségére volt, jobb híján Kaiserslauternben próbáltak egy későbbi magot kialakítani.
Végülis 1950 szeptember 22-én a FIFA visszavette a tagjai közé a DFB-t. /Ekkoriban elvileg három Németország létezett./ November 22-én, éppen nyolc évvel az utolsó meccset követően pedig jöhetett az első összecsapás. Stuttgartban Svájc ellen. A kezdő így állt fel: Turek – Burdenski, Streitle, Kupfer, Baumann, Barufka – B. Klodt, Morlock, O. Walter, Balogh, R. Herrmann. Kisebb botrány is lett abból, hogy pont Fritz Walter maradt ki. Fritz Balogh Pozsonyban született 1920-ban. 1941-ben költözött Berlinbe, majd a világháborút követően is Németországban maradt. 1951-ben halt meg. Róla a napokban majd részletesebben is kellene írni. Vele együtt 9 olyan játékos szerepelt ezen a napon, aki korábban még nem lépett pályára a német válogatottban.
A stuttgarti helyszín azért volt jelképes, mert 1942-ben itt játszotta le utolsó hazai meccsét a csapat. 5-1-re verték Horvátországot. A svájciak elénekelték a himnuszukat, míg a német himnusz helyett egyperces csend zajlott. 115.000 néző ment ki, aki nem kapott jegyet, a kerítésen csimpaszkodott. A németek végül 1-0-ra nyertek, a lefújást követően tűzijáték is volt.
