Miért nem válogatott Philipp Max?

Miért nem válogatott Philipp Max?

De tényleg miért nem? A kérdés nem retorikai, nem is felvezetés arra, hogy most majd jól el lesz magyarázva. Hanem hatalmas kétely. Különösen a következő szempontok alapján.

Image result for philipp max dfb

  1. Philipp Max odateszi magát!

Philipp Maxot tartják manapság a „legjobb, még nem válogatott” német védőjátékosnak. Martin Max fia az 1860 München, Bayern München, Schalke hármason keresztül jutott el a profi futballig. 2014-ben még a Schalke mezében mutatkozott be a Bundesligában, azóta megfordult a KSC-nél is, az Augsburgnál pedig újra és újra felhívja magára a figyelmet. Legutóbb épp a Werder elleni szombati mérkőzésen. /a taktikai hadrend eltérhet/

Válogatott eddig még nem volt. A héten lesz 25 éves, így az esélyei is folyamatosan csökkennek arra, hogy berobbanjon a csapatba. A 2016-os olimpián ezüstérmet szerzett az U23-asokkal.



  1. Nincs rendezve a balhátvéd posztja

Leginkább az szembetűnő, hogy az elmúlt két évben még esélyt sem kapott a bizonyításra. Pedig ha visszatekintünk a Nationalelf elmúlt 12 évére, éppen a balhátvéd posztja volt a leginkább kaotikus mind közül. Utoljára talán a 2006-os VB-n lehettek maradéktalanul elégedettek a balhátvéddel a Nationalelfnél. De Philipp Lahm akkor is begipszelt karral, épphogy játékra készen játszotta le a világbajnokságot. Az utolsó felkészülési meccsen dőlt el, hogy ott lehet-e egyáltalán a hazai VB-n.

A 2008-as EB-n  Jogi Löw már váltogatta a játékosait, Philipp Lahm döntőbeli hibája nem ezen múlt, lecserélésére pedig sérülése miatt került sor. 2010-ben a Boateng – Badstuber páros nem számított biztos megoldásnak, pláne, hogy mindketten belső védőként nyújtották a legjobb teljesítmény karrierjük során. 2012-ben pedig sem az egyéni, sem a csapat teljesítmény nem volt elég ahhoz, hogy a Nationalelf döntőt játsszon, az olaszok elleni elődöntőben számos hiba ütközött ki.

Related image

2014-ben Benedikt Höwedes végigjátszotta a tornát. Egyetlen percet sem hiányzott. S bár a döntőben közel állt ahhoz, hogy gólt szerezzen (kapufa), többnyire úgy marad meg az emlékezetben, mint aki ugyan megfelelő teljesítményt nyújtott, de mégiscsak inkább más poszton lenne a legjobb.

És ugye ízlelgessük, hogy Eric Durm világbajnok. Aki egy szeretnivaló figura. Akit sajnos az utóbbi években külső körülmények akadályoztak a folyamatos bizonyításban. De akinek világbajnok státuszában elsősorban az időzítés (éppen akkor, amikor) játszotta a főszerepet, s nem az az extra teljesítmény, mint ami Philipp Lahmot vagy Miro Klosét a csúcsra repítette.



  1. A tehetségek meg szokták kapni az esélyt

Már század nagyságendű azok száma, akik Jogi Löw alatt mutatkoztak be a Nationalelfben. Mióta Klinsmann-nal átvették az irányítást (2004), jóval hamarabb tudott bekerülni egy-egy tehetség a csapatba. Voltak, akik egyetlen jó szezont követően már a VB-n találták magukat; illetve fenti példa alapján, világbajnokok is lettek.

De a VB-győzelem óta a balhátvéd poszton is többen esélyt kaptak: Jonas Hector, Marvin Plattenhardt, Marcel Halstenberg illetve Nico Schulz is ide sorolható.

Jogi Löwnek ráadásul bevett szokása volt, hogy a nagy tornákat megelőzően „perspektívával rendelkező” játékosoknak is adott egy-egy meccset. Ha már szélsővédő, akkor így vált felnőtt válogatottá a VB-győzelmet megelőzően Christian Günter, Sebastian Jung és Oliver Sorg is. Négy év alatt sem sikerült második esélyt kiharcolniuk.

De Philipp Max valahogyan mindig kimarad! :- D Hamarosan azonban már tényleg beérhet a munkája. A hétvégén ő maga is úgy fogalmazott, hogy egyértelmű célja a válogatottság, de Jogi Löw is hozzátette, hogy folyamatosan figyelik őt és minden esélye megvan erre.