Kulcskérdés a modern futballban, hogyan lesz a tehetségből klasszis. Ha elolvassátok Philipp Lahm könyvét, vagy akár az idézett gondolatokat az én új könyvemben, akkor látni fogjátok, mennyire fontos az, hogy a profivá válás folyamatában a fiúk-lányok ne szálljanak el maguktól, hanem még egy lapáttal rátegyenek.
Mesut Özil mesél egy aranyos történetet. 2006-ban a Schalke U19-esei bajnokságot nyertek a Bayern ellen. (A mérkőzésen három világbajnok lépett pályára: Özil Höwedes valamint Hummels) A győzelmet követően a srácok elmentek diszkózni. Özil apja éjjel 1 óráig engedte el a fiát. Özil ezt örömmel újságolta a társaknak, akik kinevették, mert az éjjeli élet az kb. akkor kezdődik.
Az apját ez nem hatotta meg, fenyegetőleg kikötötte, hogy egy perccel se tovább. Végül a játékos kettő körül vette észre, hogy elszaladt az idő. Gondolta, akkor már mindegy.
De nem lett belőle különösebb probléma otthon, tudták, hogy számára csak a foci létezik. És őt saját magát sem vonzotta akkoriban a nagyzolás, az éjszakai élet, neki meggyőződése volt, hogy ő profi játékos akar lenni. Barátainak szintén, így csábítás se volt.
Néhány hónapra rá bemutatkozott a Bundesligában, két és fél évvel később a Nationalelfben is, 2014-ben kezdőjátékosként ünnepelt világbajnoki címet.