Hatnullás megsemmisítő vereséget szenvedett kedden este Sevillában a Nationalelf a Nemzetek Ligája csoportdöntőjében. Nem a különbség volt a legnagyobb probléma. Valamint nem ez a meccs a legnagyobb probléma.
Sevilla alapvetően pozitív emlék volt a németek számára. 1982. július 8-án a világbajnokság elődöntőjében, Toni Schumacher brutális sérülést okozó megmozdulását követően (melyért később a kapus személyesen kért bocsánatot, a sértett ellenfél pedig meg is bocsátott neki), hosszabbításban kétgólos hátrányból álltak fel, majd jutottak tovább tizenegyesekkel. A Sevillai Thriller olyan szintű győzelem a franciákkal szemben, amiről most, félévvel az EB-t megelőzően nem is álmodozhatnak a németek.
Az eredmény is olyan, ami miatt tiszta lappal kellene nyitni, történelmi vereség, elfogadhatatlan egy német válogatottól. Az pedig egészen eddig elképzelhetetlen volt számomra, hogy egy ilyen élmény felelősségvállalás, illetve felelősségkutatás nélkül zárulhat a Nationalelfnél. Önmagában persze ilyen eredmények vannak. Ha a Bayern Münchennél mondjuk a Bl-ben becsúszna egy ilyen az Atletico Madrid vendégeként, az nagyon fájó és keserű lenne. De azt mondanánk, hogy van ilyen, a csapat ettől még sikeres és talpraesett is, no meg koronavírus és zsúfolt menetrend van. Ugyanez igaz a jelenlegi állapotában lévő magyar válogatottra is.
De itt az eredmény csak következmény. Instant szemszögből annak következménye, hogy a Nationalelf NULLA teljesítményt nyújtott ezen a keddi estén. Volt egy jó szerelés? Volt egy jó helyezkedés a szögletnél? Volt egy jó összjáték? Volt lövés? Mármint a statisztikán túl. Még a kiesőjelölt csapatoknak is van. Kb. a Schalkénak nem volt a Bayern elleni 8-0-nél. De még a Barcelona is percekig irányította a meccset az egyenlítésüket követően és valahogyan visszajöttek 4-2-re. Ehhez képest a végére megszaladt a Bayernnek, történelmi győzelmet aratva. De itt, ez nulla volt. Amit a fáradságra sem lehet ráfogni. Az összeszokatlanságra pedig pláne nem, hiszen egyfelől az egyik legjobb kezdőcsapat volt, ami csak lehetséges, másfelől kizárólag a koronavírus miatt nem rendezték meg félévvel ezelőtt az Európa-bajnokságot. Ha Jogi Löw 2020 végén még mindig csak próbálgat, még mindig csak keresi a megfelelő embereket, és megfelelő hadrendet, akkor mégis hogy a fenébe tervezték azt meg a 2019-es évben, hogy a 2020 nyarán jól szerepeljen a Nationalelf a 2020-as Európa-bajnokság eredeti időpontjában?
És van hosszútávú következmény is. Ez a 6-0 valóban egyetlen eredmény volt, de ez már csak egy utolsó csepp volt. Enélkül is olyan állapotban lenne a Nationalelf, amely segélyért kiállt. Az elhibázott világbajnokság, a Nemzetek Ligája kiesés, valamint most már egyértelműen és igazoltan is kijelenthető, hogy a csapat átalakítására tett megfeneklett, eredménytelen és meddő kísérletek zajlottak. Jó! Új csapatot kell építeni. De a jelenlegi vezetésnek ez szemmel láthatóan nem sikerült.
Itt érkezünk el a címben foglalt tézisig. Hiszen a Nationalelf a világ egyik legjobb lehetőségeivel bíró válogatottjaként maga döntött úgy, hogy a 2021-es évnek Európa bohócaként fog nekimenni. Minden feltétel meglenne az eredményes válogatotthoz, három évvel ezelőtt még ujjongtunk, hogy a B-válogatott Konfi-Kupát, az U21 pedig EB-t nyert. Olimpián ezüstérmet nyertek a srácok, a következő U21-es EB-n másodikak lettek. A Bayern München az elmúlt évben szétdominálta Európát, és látszanak szép részeredmények a többiektől is.
Lenne 23 kiváló játékos, akiktől most már elvárható lenne a kiváló teljesítmény. Akik ezt képesek is lennének szállítani. Ha ehhez megfelelő szakmai munka társul. Márpedig Németországban a szakmai háttér is meglenne. Nem volt olyan rég, amikor Matthias Sammer tökéletes állapotban hagyta ott a szövetséget, vagy Hansi Flick, akiről utóbb tudjuk egy konkrét könyvben jegyezte le lépésről lépése, hogyan fogják megnyerni a 2014-es világbajnokságot, amit utána betűről betűre végrehajtottak és meg is nyerték a VB-t. Ez az, amiért kedveljük a német focit és általában a német mentalitást. És ez az, aminek most az ellenkezőjét látjuk a szövetségnél.
Oliver Bierhoff szavai nyilván lényegtelenek. Bierhoff szerint persze, hogy Löw a legjobb, Löw szerint persze, hogy Bierhoff a legjobb. Ahogyan az anyukám szerint is én vagyok a legjóképűbb férfi az egész világon. Vita nélkül. :- )
Totálisan laikusként, hiszen sosem jártam egy munkanapon a DFB székházában, de azért mégis gyakorló jogászként érdekelne, hogy egyáltalán folyik-e bármiféle munka jelenleg a szövetségnél. Mármint a korrupciós ügyeken, adórazziákon, politikai korrektséggel kapcsolatos elvárásoknak való megfelelésen és a nevetséges marketingpróbálkozásokon („die Mannschaft”) túl? Vajon van egy ember a DFB-nél, aki egy ilyen pillanatban szót kér és meghozza a döntést? Aki odaáll és köntörfalazás nélkül végrehajtja, amit kell? Mert én az elmúlt másfél napban csak ostoba magyarázkodásokat olvastam, amit köszönőviszonyban sincsenek a realitással.
Még mindig csak kapargatjuk a felszínt
És akkor még mindig nem mentünk bele a válogatott tagjainak személyi kérdéseibe. Azzal együtt, hogy nekem alapvetően tetszett a Spanyolország elleni kezdőcsapat. Nevek szintjén.
Miért van az, hogy a 2014 körüli fiatalok többségének megfeneklik a karrierje? Hogy ők már teljesen kiírták magukat az élfutballból? Hol van Erik Durm? Schürrle befejezte a karrierjét. Höwedes is. Götze kissé más helyzet, de azért klubszinten ő sem alkot nagyot. Draxler hiába mondja, hogy ő nem a pénzért, hanem azért lett focista, hogy 50.000 ember előtt játsszon, a valóságban egy pénzügyi befektetés cserepadján ül.
Itt van még az is, hogy 30 éves játékosokat öregnek tituálunk. Pont azért is frankó, hogy Boateng, Müller és Hummels már 20 évesen bőséges lehetőséget kaptak, mivel mostanra óriási rutinnal bírnak. Nemcsak az elmúlt 10 évben, de most pillanatnyilag is szépen lehetne szedni annak gyümölcsét, ami abból ered, hogy már nagyon fiatalon bizalmat kaptak. Vagy Kimmichet is majd kitesszük 29 évesen, négy év múlva a válogatottból?
Nagyon nem öreg és nagyon nem kilógó játékosokról beszélünk. Komolyan, mintha arról bszélgetnénk, hogy legalább Christoph Metzeldert követelnék vissza a csapatba!
Thomas Müller a világ legjobb klubcsapatának kihagyhatatlan figurája. Nem tudjuk miért, nem is kell tudnunk, de így van. Működik. A legmagasabb szinten. Mats Hummels a második legjobb német csapat kulcsembere. Jerome Boateng pedig alapemberként azért csak triplázott ismét. Persze ülhetett volna ő is a futottak még Chelsea padján, ha pár évvel fiatalabb lenne, ezzel bekerülhetne a válogatottba.
Csak érzékelésképpen: Sergio Ramos 35 éves és kihagyhatatlan a spanyol válogatottból.
A három játékos tehát nemcsak a MÚLT, hanem a JELEN is. És végülis a jövő is, hiszen még évekig tudnak magas szinten futballozni, Müller 34 éves lesz a hazai Európa-bajnokságon. 4 év alatt 3 tornát fognak majd rendezni. Ott lehet, és segítheti azokat, akik majd utána lesznek olyanok, mint most ő. Ezt nevezzük körforgásnak.
Bele se merek gondolni, mi lenne most, ha a Bayern Münchennél még mindig Niko Kovac lelki világát ápolnák, korlátlan bizalmat adva neki…