Hatvanhét év után találkozik ismét egymással a német és magyar válogatott egy nagy tornán.
Igen, a magyar és a német válogatott az emlékezetes világbajnokság óta eddig mindig elkerülte egymást a férfi futballban. 1954-ben a csoportban magyarok, a döntőben viszont a németek győztek. A mérkőzés mindkét nemzet XX. századi kultúrpolitikájának egyik fontos pontjává vált.
Érdekes, hogy a két csapat még selejtezőmeccseket sem játszott még egymással. Pedig ott aztán két évente lett volna esély a találkozásra. Az 1954-es tornán kívül még olimpián futottak össze. 1912-ben Stockholmban a negyeddöntőben 3-1-re nyert a magyar válogatott.
1972-ben Münchenben a címvédő magyarok 4-1-re verték a németeket, majd játszottak döntőt. De ez nem tekinthető hivatalos felnőtt válogatott találkozónak, hiszen már akkor sem vehettek részt a tornán a legjobbak. A németeknél Uli Hoeneß és Ottmar Hitzfeld neve emelendő ki.
A fentiek túl csak barátságos meccseket játszottak. Abból mondjuk több, mint harmincat. Éphhogy német fölényben. Tényleg ici-pici.
A magyar válogatott az egykori kelet-német csapattal három selejtezősorozatban, valamint az említett 1972-es olimpián találkozott, meggyőző magyar fölényben.
