A felgyorsult digitális világban szeretünk minden részletről tudni. Sokszor a körítés jobban érdekel minket, mint a lényegi események. Ezért van az, hogy egy szaftos átigazolási helyzetet nagyobb figyelemmel követünk, mint mondjuk ugyanannak a játékosnak a pályán nyújtott teljesítményét.
De a sok-sok újságcikk és újságírói feltételezés ellenére ezen eseményeknek többnyire csak az árnyékát látjuk, a valós történések csak évekkel később látnak napvilágot. Toni Kroos 2014-es átigazolása is csak öt év távlatából vált igazán értékelhetővé. Részben azért is, hiszen az ember utólagosan szeret (és tud) racionalizálni, részben pedig azért, mert egyik szereplő megnyílása maga után vonja a másik nyílt beszédjét.
Amiben biztosak lehettünk eddig is Toni Kroos esetében: legkésőbb 2014-re világklasszis játékossá érett meg. Őt már 17 éves kora óta a profik között tartottuk számon, talán túlzott elvárás is lett volna, ha hamarabb várjuk el, hogy húzóemberré váljon a tapasztalt társak mellett. De ő egyike volt azoknak is, akik a Bayern akkori játékrendszeréből előnyt élvezhettek. A teljesítménye pedig jótékony hatással volt a németek brazíliai világbajnoki szereplésére. Kroos nem a leglátványosabb, nem a legnépszerűbb szereplője volt csapatainak, de 2014-ben mindkét őrhelyén kulcsfigurává lépett elő.
A másik pedig, amit tényként kell elfogadnunk: bejött neki a váltás. Akárhogyan is, de alaposan összenyerte magát, részese lehetett a Real Madrid zsinórban háromszor BL-t nyerő együttesének, minden bizonnyal jóval több pénzért és jócskán növelve elismertségét a világ futballjában. Történelmi léptékkel pedig senkit sem érdekel, hogy ezen sikerek milyen módon jöttek létre. Maximum a Bayern Münchennél lehetnek zabosak magukra akár a 2018-as teljesítményre, akár előtte évben Kassai Viktor szakszerűtlenségére.
Amit viszont eddig csak sejthettünk: milyen okból váltott ő. Mi vezetett oda, hogy ő a legjobb éveit nem Münchenben, hanem Madridban tölti. Egyáltalán milyen viszonyban maradtak meg a felek. Erre adnak végleges választ az utóbbi napok eseményei.
Nem kétséges, hogy a német válogatott játékos keveselte a pénzét, amit a Bayern nem akart olyan léptékben növelni, mint szerette volna. Mellette a társak jóval több pénzt kerestek, a VB-gól előtti Mario Götze pedig a többszörösét. Végülis a történetből Kroos jött ki jobban. Ő pedig ezt ki is használta arra, hogy visszarúgjon egykori klubjába.
Kroos ugyanis azt is kifogásolta, hogy ő sosem kapta meg azt a tiszteletet, amit megérdemelt volna. Elsőképpen a 2007 és 2009 közötti időszakra emlékezett vissza keserűen: „Gyakran azt mondták nekem, mennyire nagyszerű vagyok, és milyen jól teszem a dolgomat. Azonban mégsem játszottam. Többet érdemeltem volna.” Ennek ellenére azért 17 évesen is már 20 meccsen jutott szóhoz az első idényében. Uli Hoeneß pedig a 2010-es BL-döntő heteiben nyilatkozott úgy, hogy nagy terveik vannak vele, mindenképpen vissza akarják őt hozni. Egy évvel később hosszabbítottak is vele. Bár erre sem emlékszik vissza jó szívvel. Rummenigge (Kroos szavaival) odament hozzá, és elmondta, hogy most már elégedett lehet a pénzzel, ideje lenne kicsit jobban játszani. Ez szintén arrogancia.
A kölcsönjátékából visszatérve alapemberré lépett elő. Viszont pont ezekben a napokban mondta el Uli Hoeneß klubelnök, hogy 2014-ben őrületesen magas ajánlatot tettek neki. Ez persze ugyanúgy nem igaz, hiszen ha az évi nyolc milliós sajtóhírből indulunk ki, akkor a csapaton belül, és pláne nemzetközi viszonylatban nem volt őrületes. Uli Hoeneß beismerte azonban azt is: „Egy egyesületnek kemény döntéseket kell hoznia. És ez egy kemény, talán egyben hibás döntés volt.” A történethez tartozik, hogy a klubelnök ekkoriban börtönbüntetését töltötte. Karl Hopfner úgy magyarázta a dolgot, hogy Kroos 2015-ig tartó szerződése miatt voltak kénytelenek elengedni őt. Ez határtalan cinizmus. Itt világlik ki, hogy ebben a történetben valahol mindenki ludas volt, mindenki szükségtelenül arrogáns volt.
Talán két ember kivételével. Kroos nagy támogatója, Jupp Heynckes és Pep Guardiola. Pont azok, akiknek leginkább jogukban állt értékelni a tudását. Heynckes ugye Leverkusenben is pártfogolta őt. Guardiolának végig kellett néznie, hogy kulcsemberét nem is akarják igazán megtartani, a közbenjárását pedig semmibe is vették a müncheni vezetők. Szomorú és értelmetlen történet.
És végülis ez az egész csúcsosodott ki abban, hogy Kroos a magas lóról azt is hozzátette, hogy azért is nem jöhetne szóba egy Münchenbe való visszaigazolás, mert a „Bayernnél nem is tudnának engem megfizetni.” Ez az üzleti politika alapján még akár helytálló is lehetne, talán pontosítva, hogy ’nem is akarnának’, hiszen a tőke rendelkezésre állna. Azonban erősen kérdéses, hogy a 29 éves Toni Kroos mennyiben vált akkor ikonná, aki mindent pénzt megérne a Bajoroknak. Meglátjuk majd, hogy a Ronaldo utáni Real Madrid középtávon mennyire tud sikeres lenni. Egyelőre nem. De különösen a válogatottban látszik az, hogy Toni Kroos a tapasztalat és a sikerek ellenére nem tudott igazi karmesterré előlépni. Nagy problémája a Nationalelfnek, hogy a Lahm-Schweinsteiger páros búcsúját követően nincsenek olyan figurák, akik a vállukra tudják venni a csapatot. Ez nagyon csúnyán végződött a 2018-as világbajnokságon. Ebben mások is benne vannak, akik Löw mellőzésével részben már kényszerűen vállalták is a fiaskóért a felelősséget. És végülis Toni Kroos maradt az egyetlen mezőnyjátékos a világbajnok csapatból. És továbbra sem látszik az, hogy rangidőssé előlépve ezt a pluszt hozzá tudná tenni. (A gólja kétségtelenül csodálatos volt.)
Szemben mondjuk éppen egy Bastian Schweinsteigerrel, aki lényegében színrelépésétől kezdődően az összes világeseményen – a Finale Dahoam utáni EB talán kivétel, érthetően – kellő alázattal és maximális lendülettel húzta a Nationalelfet.
És biztosan nem tett volna ilyen nagyképű nyilatkozatot. Annak ellenére, hogy ő is élénk, kissé bohókás fiatalként indult, mégis végig szerény tudott maradni. Volt is mire szerénynek lennie.
Talán ezért is vált Bastian Schweinsteiger a német futball legendájává, aki minden pénzt megért a Bayernnek is, s ezért erősen kérdéses, hogy a sok-sok trófea ellenére Toni Kroos azzá válik-e majd az emlékezetben.
