A nyár az átigazolások csúcsidőszaka a futballban. Számtalan játékos vált klubot, megint többen dolgoznak azon, hogy aktuális klubjuk akarata ellenére valahogyan mégis összejöjjön a váltás. Ezeknek most egy időre végük.
De persze itt vannak még azok a sztorik, amik csak évek múltán válnak érdekessé és/vagy ismertté. Ismerjük az anekdotákat azokról a fiaskókról, amikor egy csapat az utolsó pillanatban maradt le egy játékosról. Vagy amiatt, mert a játékos végül mást választott, vagy amiatt, mert a későbbi sztárt nem gondolták akkora tehetségnek, mint amekkora pénzt kértek volna érte. És van, amikor egy rutinszerűnek tűnő kérdés akadályoz meg egy transzfert.
Ilyen volt Uli Hoeneß esete 1978-ban. Uli Hoeness nemcsak klubvezetőként, hanem játékosként is kiemelkedően eredményes tudott lenni. 23 éves korára már BEK-győztes, világbajnok és Európa-bajnok, lendületes megindulásaival és góljaival pedig meccsről meccsre segítette klubját és válogatottját. 26 éves korára azonban térdproblémái nehezültek rá karrierjére.
Ekkor érkezett egy bombasztikus ajánlat Hamburgból. A korábbi játékostárs Günter Netzer vette át a HSV menedzseri feladatait. Nyomban látszott, hogy víziójában valami nagyra készül (a hamburgiak a következő években bajnoki címeket, KEK- és BEK-győzelmet is ünnepeltek). Netzer pedig hatalmas potenciált látott a sérülései miatt a Bayernből kiszoruló Hoeneß-ben. 1 millió német márkát ajánlott érte a bajoroknak. Ami a mai viszonyok között aprópénznek néznénk, akkoriban azonban rendkívülinek számított.
Az ajánlatra a játékos és a Bayern is rábólintott. Hoeneß elutazott Hamburgba a szokásos orvosi vizsgálatokra. Amikor ilyenről olvasunk az átigazolások kapcsán, mindig csak mellékesként fogjuk fel, amolyan kötelező biztonsági előírásként. Hoeneß esetében azonban ez döntött mindenről, és végülis meg is akadályozta azt, hogy Hamburgba igazoljon: „Az edzésen nagyszerű benyomást keltett, a záró orvosi vizsgálaton azonban nem. A térde instabil volt. További kezelések hiányában nem tudtam a hozzájárulásomat adni az igazoláshoz” – mesélte el Ulrich Mann, a Hamburg akkori csapatorvosa.
Mann azt is elmondta, hogy Uli Hoeneß számára felajánlottak egy atroszkópiás vizsgálatot is, mely ma már rutin-beavatkozásnak minősül, akkoriban azonban teljesen újnak számított. Ennek ellenére ő már akkor is 150-es nagyságrendben végzett ilyet évente, műhiba nélkül. Hoeneß azonban a vizsgálathoz nem járult hozzá: „Ha ilyet követelnek meg tőlem, akkor inkább befejezem a futballt” – tette egyértelművé a játékos.
Günter Netzer mindent megtett, hogy mindezek ellenére tető alá vegye az átigazolást, azonban a sportorvos hozzájárulása nélkül erre nem kerülhetett sor. Hoeneß végülis az 1. FC Nürnberghez igazolt, majd félévvel később be is fejezte aktív pályafutását.
Az pedig örökre kérdőjeles marad, mire lehetett volna még képes a pályán az akkor még csak 27 éves játékos, ha úgy dönt, aláveti magát a beavatkozásnak. Ahogyan az is, kialakulhatott volna-e a Bayern üzleti dominanciája a Bundesligán belül, ha Uli Hoeneß csak évekkel később, vagy egyáltalán nem vállalja el a menedzseri posztot Münchenben.
