Szomorú napra ébredtünk. Minden idők egyik legjobb Bayern-játékosa ma végleg szögre akasztja futballcsukáját.
Úgy távozik, ahogyan egész karrierjét végigjátszotta: tudatosan, előre tervezve. Philipp Lahm neve másfél évtized alatt a megbízhatóság szinonimája lett. Talán nincs is olyan futball iránt érdeklődő személy ezen a bolygón, aki ne hajtana fejet a tudása előtt vagy legalábbis ne látta volna szívesen csapatában az évek során.
Hogy első klubjában, az FT Gernben már nagyon hamar kiderült tehetsége, nem akkora meglepetés. Az viszont már igen, hogy ez a céltudatos karrier majdnem meg se történt. Amikor Jan Pienta, a Bayern megfigyelője (aki egyébként a Schweinsteigert és Müllert is felfedezte), megkérdezte tőle, hogy akar-e a Bayernnél játszani, a 11 éves Lahm csak megvonta a vállát. Másokkal ellentétben ő nem a nagy hírnévért kezdett el focizni, hanem azért, mert társaival együtt örömet szerzett neki a játék. Amikor úgy tűnt, el kell hagynia barátait, egy pillanatra meg is ingott.
Pedig nemcsak a kiscsapatnál, hanem a Bayernnél is gyorsan éltanulóvá vált. Egyébként is mindig éles eszű diák volt. Különösen a matematika hozta lázba. A Bayern akadémiáján közös tanulószoba is rendelkezésre állt. A kicsi Fipsi, amikor végzett a saját házijával, örömmel segített a társaknak is a sajátjukban. A felelősségvállalás egy korai megnyilvánulása.
A pályán is mindig többet nyújtott, amennyit elvártak volna tőle. Szüksége is volt rá, hiszen saját korosztályában is alacsonynak számított, ő viszont rendre az egy évvel idősebbek között játszott. Serdülőként ez hatalmas különbség. Neki külön meg kellett tanulnia azt, hogyan küzdje le fizikális hátrányait: „Megszoktam a magasságom. A Bayernnél megtanultam, hogyan kezeljem. Az utánpótlásban gyakran játszottunk egy évvel idősebbek ellen. Ott megtanulod, hogyan használd a fizikumod, mégha vézna is vagy. Ha lejátszol egy-két meccset a Bundesligában illetve a Bajnokok Ligájában, már nem rettensz el semmitől se.”
A fejlődésében a legnagyobb lendületet Hermann Gerland adta, aki fiaként szerette és támogatta őt. Több világbajnokot nevelt ki, de túlzás nélkül állítható, Lahm nőtt leginkább a szívéhez. Számára ő volt a tökéletes játékos: „Lahm olyan, mint a bajor kolbász, egy kiadós házikoszt. Gyakran előfordult, hogy hazaértem az edzésről és azt mondtam a feleségemnek: Gudrun, Philipp Lahmot edzeni látni olyan, mint bajor kolbászt enni. Igazi élvezet.”
Talán éppen ezért vált akkora szívügyévé a Tigrisnek, hogy minél hamarabb a profik közé segítse Lahmot. Ha elsőre nem is a Bayernnél, akkor legalább egy másik Bundesliga-csapatban. Még mindig csak nézünk a semmibe, amikor meghalljuk a sztorit, milyen nehezen sikerült csapatot találnia neki. Mert a legtöbben csak egy átlagos tehetségre számítottak, abból is a vézna fajtából. Pedig Gerland nem beszélt a levegőbe: „Szenzációs érzéke van a játékhoz, automatikusan érzi, mikor kell visszavennie és mikor nem. Philipp Lahm már mindent tudott, nekem már nem kellett megtanítanom neki semmit sem. Talán a becsúszáson kívül, hogy csak akkor szabad becsúsznia, ha már biztos a labda megszerzésében. De ezen kívül mindent tudott, amire csak szüksége volt. Gyakran csak ámultam, amikor új, komplikált játékformákat gyakoroltunk az edzésen, mindig Philipp értette meg elsőként őket.”
Végül Felix Magath személyében volt valaki, aki jó helyen hordta a szemeit. A Tigris így ajánlotta be neki: „Úgy néz ki, mint egy 15 éves, de úgy játszik, mint egy 30 éves.” És tényleg így lett. Amint Magath megtalálta a helyét a védelem baloldalán, magától értetődően haladt előre karrierjében. Amiben mindössze a 2005-ös sérülései tudták időlegesen feltartóztatni. De 2006-os kartörése még erre sem volt képes.
Pályája majdnem teljesen más utat vett, amikor sokan, így különösen ügynöke is azt tanácsolták neki, a nagyobb sikerek érdekében igazoljon el egy erősebb csapathoz. Ha visszaolvasunk a hírekben, találunk olyan nyilatkozatot Lahmtól is, melyben már ezt pedzegeti ő is. Végül azonban a maradás mellett döntött. Tipikus Lahm: ha a csapat nem elég jó, hogy elérd vele a céljaidat, akkor állj az élére és úgy dolgozzatok ezen. Ahelyett, hogy beült volna a tutiba, inkább nevelőegyesületében akart felelősséget vállalni. Nem ahogyan azt mások elvárták volna tőle vagy egy vezértől általában elvárják. Hanem ahogyan ő elképzelte. A szavak szintjén és a tettek mezején is: „Sok szájhős van, de Philipp Lahm szavait tettek is követik.” A bizalom és a felelősségvállalás pedig kamatostul visszajött: „Más csapatnál talán hamarabb megnyertem volna a Bajnokok Ligáját, de egyikkel sem lett volna annyira szép, mint a Bayernnel a Wembley-ben.”
Lahm szinte predesztinálva volt erre a posztra. És nem azért, mert már ifistaként is ő viselte a szalagot. Hanem épp fordítva: azért viselte már akkor is a szalagot, mert akkor is olyan meggyőződéssel tette a dolgát, mint egész karrierje során. Már akkor is éppúgy edzője leghűségesebb szövetsége és meghosszabbított keze volt, mint később Pep Guardiolánál, aki már odáig elment, hogy a legintelligensebb játékosnak nevezte, akivel valaha együtt dolgozhatott.
Ugyanígy Joachim Löw is: „Philipp igazi profi, aki minden alárendel a sikernek. A játékintelligenciájánka és sokszínűségének köszönhetően évek óta a legmagasabb szinten játszik, világklasszis játékos, ezt az elmúlt hetekben is igazolta. Philipp mindig is egy központi és egészen fontos tárgyalópartner volt, akivel mindig meg tudtuk vitatni az ötleteinket egymással.” Löw 2015 elején, a FIFA Gálán, amikor a kapusjátékot forradalmasító Manuel Neuer lemaradt az Aranylabdáról, nem is csak Neuert emelte ki, hanem kapitányát is, aki szerinte az előző évtized legjobb játékosa. Ugyanígy Lionel Messi is, aki nem sokkal később Lahmot nevezte meg a legegyenletesebb teljesítményt nyújtó játékosnak. Nincs ezzel másképp a Császár sem: “Nem ismerek senkit, aki évek óta ennyire stabilan ilyen magas szinten játszana, mint ő. Senki más nincs ilyen.”
Lahm búcsújával nemcsak egy szélsővédőt veszítünk. Hanem egy kősziklát. De nem végleg. Habár leginkább futballtudása miatt szerettük meg, biztosak lehetünk abban, hogy más pozícióban is oda fogja majd tenni magát a Bayernnél. Egy olyan figuraként, aki által biztosítva lesz, hogy az elődök felépítménye, ha nem is érintetlen, de legalábbis hasonlóan következetes marad. Rummenigge szerint: „Évtizedek óta nem volt ilyen csodálatos kapitányunk, mint Lahm. Ő mindennel törődik. Óriási személyiség. Nemcsak a futballpályán nyújtott teljesítményével, hanem azon kívül is. Philippnek minden képessége megvan ahhoz, hogy labdarúgó karrierjét követően nagy és fontos szerepet játsszon ennél az egyesületnél.”
1.