Remek filmek voltak az idei Oscar-jelöltek között, évek óta nem éreztem hasonlóan. A Jojo Rabbitnak ráadásul van olyan vetülete is, ami a saját futballrajongásom kapcsán is elgondolkodtatott.
A Jojo Rabbit egy abszurd elemeket is bevető filmszatíra, mely a nácik által fogságba ejtett Németországban játszódik, bemutatva a torz ideológiát, a vezérkultuszt és a rendszer végjátékát. Komoly téma erős gúnnyal keverve – nekem való. A fényképezés és a jelmeztervezés óriási, Scarlett Johansson ragyog. A Gestapo-tisztet játszó Stephen Merchantnál bugyutább dolgot el se tudnék képzelni. Jó értelemben.
A középpontban egy kisfiú áll, aki a történet szerint tartozni akar valahova. A korban ez a közösség kizárólag a náci ideológia szervezetrendszere lehetett, kisfiúként neki más viszonyítási pontja sem lehet. Viszont van neki egy képzeletbeli barátja. Nem is akárki. Aki természetesen a saját gondolatai kivetülése, és így a saját formájára formált idol. Ahogyan neki bemutatták. És ahogyan ő elképzeli. Megalkotja a saját verzióját. Ahogyan mindannyian mindenkiből. Belőlünk is mindenki, aki ismer minket.
És ez az, amiben a párhuzamot megláttam a saját futballrajongásommal kapcsolatban. Gyerekként, felnőttként, városbeliként, fotelszurkolóként, érdeklődőként vagy csak immel-ámmal rajongóként, de kiválasztunk magunknak idolokat, akikért rajongunk. És tulajdonképpen mindannyian anélkül, hogy a kiválasztottunkat valójában, akár csak töredékében is ismernénk. Látunk belőle egy képet, ebből többnyire felerősítjük a pozitívat és elsötétítjük a negatívat. A maradék helyet pedig kitöltjük azzal, amit mi elképzelünk erről a személyről, jelen esetben játékosról. Megalkotjuk a magunk verzióját róla. /az Instagram korában már alapból megalkotnak nekünk egy verziót belőlük – ez plusz csavar a dologban/
Lesz egy kis képzeletbeli barátunk, akit a magunkénak érzünk, akihez ragaszkodunk, akinek a sikerét a sajátunként éljük meg, csak úgy, mint a rossz emlékeket. Akit megvédünk, ha bántják. Különösen ha olyanok bántják, akik szintén nem ismerik, és szintén megalkottak egy verziót belőlük. Basti, Leo, Gigi stb. Már a megszólítás is a közelséget mutatja. Mind olyan verziók, amilyennek mi akarjuk látni őket. Vagy amilyennek mi akarjuk látni magunkat? Ilyen értelemben egyfajta Isten-szurrogátumok is. És így példaképek is, egy célt is kijelölhetnek számunkra. Nemcsak abban, hogy olyan öntudatos akarok lenni, mint a Ronaldo, vagy olyan technikás, mint a Messi. Nota bene olyan gazdag, mint a sztárok. /Kitartás=profizmus=pénz=egyenlő szegénységből való kitörés/ De egy tanulság is húzhat bennünket. Ebben a vonatkozásban verhetetlen Oliver Kahn. Az a verzió, amit ő mutatott magáról a pályán, a könyveiben, megjelenéseiben. És ami számomra leszűrődött, majd megfogalmazódott A német titán című könyvben. És saját verzió belőle.
Van egy olyan tulajdonsága az embernek, hogy mindent a saját képére akar formálni, mindent meg akar fogalmazni, mindennek értelmet akar tulajdonítani. Ebből következik, hogy a nem tökéletes hősökkel nem tudunk mit kezdeni. Antihősöknek nevezzük őket. Nemcsak a Jokerről vagy a Dr. House-ról van itt szó, de részben tévesen például Franck Ribéry is ilyen.
Sok rossz dolgot tett, sok rossz döntés, elfogadhatatlan, felmenthetetlen morális bűnök, jogi értelemben bűncselekmények. Sok bukás. Mégis ott áll előttünk Franck Ribéry, aki felért a csúcsra. Feltette csapatát is a csúcsra. Volt egy pillanat a történelemben, amikor ő volt a világ legjobb futballistája. /Sepp Blatter verziója szerint nem./ És volt megint egy olyan pillanat a futballtörténetben, amikor másokkal együtt a Bayern Münchent a világ legjobb futballcsapatává tette.
Nem arról szól ez, hogy a jó dolgokkal meg nem történté tette a rossz dolgokat. Hanem a rossz dolgok ellenére képes volt elérni a jó dolgot is. Olyan rossz dolgok ellenére, amikről kifejezetten ő tehetett. Ez a fajta akaraterő, ami hőssé teszi. Nem antihőssé, hanem hőssé. Minden hibájával együtt beleállt és megcsinálta. Remélem, hogy ez valamelyest A Robbéry-sztori című könyvből is visszajön.
A könyv megvásárolható a következő módokon:
++ Dedikált példány: András
++ Líra: https://www.lira.hu/hu/szerzo/dr-petho-andras
++ Libri: https://www.libri.hu/szerzok/petho_andras.html
++ Bookline: https://bookline.hu/szerzo/petho-andras/230864?page=1
++ Erdély/Partium: https://bookline.ro/szerzo/petho-andras/230864?page=1
++ Felvidék: https://bookline.sk/szerzo/petho-andras/230864?page=1
++ Vajdaság: http://hu.westbook.rs/search/?q=peth%C5%91+andr%C3%A1s
Személyes átvétel: Győr / Répcelak bármelyik nap.
