A gigaigazolások tönkreteszik a csapatszellemet

Az a baj ezekkel a gigaigazolásokkal, hogy nemcsak az erőviszonyokat, a futballpiacot és a többiek komolyan erőfeszítéseit barmolják szét, de az adott csapaton belüli viszonyokat is. Lényegében megakadályozza, hogy CSAPAT alakuljon ki. 


Vegyük Neymart. Kiváló futballista. A tehetsége alapján mindenki örülne, ha nála játszana. Te is! Biztos lesznek nagyszerű meccsei Párizsban, a brazil válogatottat is segíteni fogja majd. De ilyen őrületes jövedelmi és marketingkülönbségek mellett az ő párizsi szereplése már nem arról szól, hogy segíti-e a csapatot, hanem arról, hogy jövedelmező lesz-e a leigazolása.

Lesarkítva: elegendő számú kínai gyerek fogja-e majd hordani a mezét; elegendő pénzt fizetnek-e majd az amerikaiak a közvetítésekért.

Ez pedig torzít. Draxlernek például esélye sincs versenyre szállnia vele, hiszen alapból nem a teljesítmény számít, Neymar mindenképpen Nr. 1. lesz a csapatban. Az, akihez mindenkinek idomulnia kell. Még akkor is, ha egyébként más jobb teljesítményt tudna nyújtani, a csapat PÁLYÁN való sikereit jobban szolgálhatná.

Hiszen míg pl. a Bayernnél lényegében mindegy, hogy Robben vagy Lewandowski a meccs hőse (az ő egójukat azért ne eresszük össze ebben a kérdésben), vagy akár Rafinha, akkor még külön örülnek is neki a szurkolók. Addig a párizsiak számára a Neymar-gól többet fog érni, mint a Draxler-gól, mert nem a 3 pont a cél nekik, hanem az, hogy Neymar jövedelmező legyen. A BL-győzelem sem önmagában cél, hanem a még nagyobb jövedelmezhetőség céljából. Itt a többi játékos csak ALÁJÁTSZHAT majd neki.

Míg a Bayernnél a pénz eszköz, hogy elérjék a célt: a Bajnokok Ligája-győzelmet, addig Párizsban a Bajnokok Ligája-győzelem az eszköz, hogy elérjék a célt: a pénzt.