Fejlődni a Premier League árnyékában

Új TV-s szerződés előtt áll a Bundesliga. Jelenleg úgy tűnik, majdnem kétszeresére nőhetnek a német klubok bevételei a közvetítési jogok értékesítéséből. Ez azonban még így is nagyon kevés lesz.


A Bundesliga egyszerűen nem tudja megtartani legjobbjait. Csak a Premier League klubjai 14 korábbi Bundesliga-játékost igazoltak le a mögöttünk hagyott nyáron. Összességében több, mint 200 millió Eurót költöttek angol klubok arra, hogy lerabolják a Bundesligát. És itt nemcsak a Bajnokok Ligája indulókra kell gondolni. A tavalyi 14. Leicester City Shinji Okazaki és Christian Fuchs révén két tapasztalt BuLi-játékost is magához vett. Egyébként 38 millió Eurót költött játékosok vásárlására. A Bundesligában mindössze hat klub adott ki több pénzt új játékosokra, mint amennyit eladásból bevételezett. Ha a Bayernt nem számoljuk (-54 millió Euró), egyetlen klub van, amelyik tízmillió felett költekezett: a Bajnokok Ligája induló Borussia Mönchengladbach, de ők is megálltak -14,5 millió Eurónál. 

A Bundesliga pénzügyi modelljével foglalkozó cikkünkben részletesen végignéztük, mely szegmensekben tudja, s melyekben nem tudja tartani a lépést a Bundesliga a vetélytársakkal, így elsősorban a Premiere League-gel. A legmegdöbbentőbb mindenképpen az a tény, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni: az angol utolsónak (QPR 86 millió Euró) lényegesen több bevétele van a közvetítési jogokból, mint a német első Bayern Münchennek (50,6 millió Euró), még akkor is, ha nálunk hozzászámoljuk a nemzetközi kupás közvetítésekből eredő többletbevételeket. Ezt pedig nem lehet azzal magyarázni, hogy a Bayern szolidáris a többiekkel szemben. Persze ez valóban így van. De ha nem lenne az, a többieknek még kevesebb jutna, még rosszabb helyzetben lennének a nemzetközi vetélytársakkal szemben. 

Amit tudunk:

– A Bundesliga a tavalyi szezonban 579,4 millió Eurót szerzett a TV-s jogokból. A Premiere League-nél ez a szám nagyjából 2 milliárd Euró. /mindkettőnél nemzeti és nemzetközi értékesítés együtt/
– A tavalyi szezonban átlagosan 32,2 millió Euró jutott egy német klubra. Angliában (20 csapatos) 108,4 millió Euró
– A mostani négyéves időszakban, 2017-ig bezáróan a Bundesliga 2,5 milliárd Eurót fog bevételezni. (A díjak úgy lettek meghatározva, hogy évről évre nőjenek). A Premiere League majdnem ekkora nagyságrendben gyűjt pénzt évente. 
– A Bundesliga jelenleg 75 millió Eurót szerez a nemzetközi értékesekből. 2016-tól 160 milliót. A Premiere League a nemzetközi piacokon évi 600 millió Euróért értékesít.
– A Premiere League csak a nemzetközi értékesítésből több pénzt szerez, mint a Bundesliga klubjai a nemzeti és nemzetközit egybevéve.
– 2017-től új szerződése lesz a német futballnak. A DFL illetékesei újra és újra azt nyilatkozzák, hogy az új érték el fogja érni az évi 1 milliárd Eurót. Ez jelentős növekmény, szép teljesítmény.
– Ezzel szemben a Premiere League már a következő évtől évi 2,3 milliárd Eurót fog szétosztani klubjai között.



Ennek fényében nem túlzás Karl-Heinz Rummenigge minapi kijelentése, hogy az idén nyáron látott átigazolási felfordulás csak a jéghegy csúcsa: a következő szezonban sokkal nagyobb átigazolási cunamira kell felkészülnünk. Amit talán már nemcsak úgy fog megérezni a Bayern, hogy nem fogja tartani a Manchester City horribilis ajánlatát Kevin de Bruyne-ért. Megnyugtató lehet azonban a bajorok részéről, hogy játékosainkért korábban is ajánlottak brutális összegeket, a klub sosem „bankigazgató módjára” döntött, hanem szakmailag (illetve az emberi vonatkozásokat figyelembe véve Roy Makaay-tól Bastian Schweinsteigerig), mint Rummenigge megfogalmazta. Emlékszünk még arra, hogy 2011-ben a Chelsea 110 millió Eurót is hajlandó lett volna megadni Franck Ribéry-ért, idén nyáron pedig a Manchester United 80 millió eurós nagyságrendben akarta megszerezni Thomas Müllert – és ezek a megerősített esetek, nem sajtópletykák. Más a helyzet például a Wolfsburgnál, ahol az éves bevétel összességében alig lépi át a 100 millió Eurót. Ehhez képest a Kevin de Bruyne-ért kapott 74 millió Euró /transfermarkt.de/ majdnem 3/4-es érték – pluszban. Ráadásul míg Franck Ribéry esetében remélhettük, hogy amíg játékra képes, addig marad nálunk, Kevin de Bruyne-nél alig volt elképzelhető, hogy karrierje legjobb éveit is mind a Wolfsburgnál töltötte volna. 
Egyéni értékesítés?

Ebben az elszállt pénzügyi helyzetben Rummenigge időközben már azt is megpedzegette, hogy a Bundesliga csapatainak egyénileg kellene értékesítenie a jogokat. Ez a Bayernnek mindenképpen jó, a többieknek valószínűleg rossz lenne. Nem lenne egyedülálló megoldás. Spanyolországban így zajlik az üzlet. Meg is látszik! Ugye a Bayern esetében 50 milliós éves bevételről beszéltünk (ebből nagyjából 10 millió Euró, ami a BL-közvetítésekből folyik be), a Real Madrid és a Barcelona évi 120-120 millió Eurót kasszíroz a La Liga meccseiből. A kiscsapatok pedig még annyit sem, mint a német kiscsapatok.
Látszik-e ez a pályán?



Ha a német illetve angol futballról akarunk beszélni, óhatatlanul meg kell említeni, hogy a két nemzet válogatottja össze sem hasonlítható. Sem jelenleg, sem történetileg. Anglia bukottan utazott haza a brazíliai VB-ről, de egész futballtörténelme során is mindössze egyszer tudott akár döntőt is játszani egy VB-n vagy EB-n. Azt is hazai pályán. Ott is sokat köszönve az azeri Tofiq Bahramov partjelzőnek. (a németek 14-szer döntőztek)


De ha a két bajnokság csapatait szemtől szemben nézzük, akkor sem egyértelmű a kép. Persze, a Premiere League-ben több erős csapat van, a német csapatok (Leverkusen – Man. Utd., Schalke – Chelsea , Wolfsburg – Everton) sokszor belefutottak a késbe. Bele is fognak még sokszor. De mégis! Például a Manchester City. Háromból háromszor maradt alul a Bayernnel szemben, közben egyszer – uralkodó angol bajnokként – a Dortmunddal szemben is. Vagy az Arsenal: nemcsak a Bayern győzte le őket kétszer is, hanem a Dortmund, sőt a Schalke is. A 2013/14-es idényben a Bayern legyűrte a Chelsea-t az Európai Szuperkupában, legyűrte a Manchester City-t a BL-csoportkörben, majd az Arsenal, Manchester United kettősön át jutott be az elődöntőbe. 2015 tavaszán egyetlen angol csapat sem jutott be a legjobb 8 közé sem a BL-ben, sem az EL-ben. Önmagában a pénz nem rúg gólt. Ez azonban a legnagyobb sztárjaiktól búcsúzó német csapatokat aligha vigasztalja. De nem is zárja ki, hogy egyszer összeálljon például egy brutális Manchester City.

A teljesebb képhez érdemes hozzáolvasni: Egy keretre való német légiós