Saját elfogadhatóságának lehetőségét ásatják alá a VAR-ral

Persze az embernek sose lesz semmi se elég jó. Technikával, technika nélkül is örök vita fog maradni egy focihelyzet megítélése. Mivel mindenkit fűtenek a szurkolói érzelmek, ezért sokszor úgyis, hogy valaki a tök nyilvánvalót nem fogadja el.

Bundesliga | Soccer rules: how VAR Video Assist works in Germany

De én most felvezetek egy olyan esetet, ahol elismerem ugyan az ítéletet, annak szabályszerűségét is, azonban az annak alapjául szolgáló szabály értelmét kérdőjelezem meg.

Nem önmagában a videóbíró jelenlétét, mert szerintem, ha valamire van lehetőség, akkor miért ne alkalmaznánk. Nem hiszek azokban a szólamokban sem, hogy a foci szépségeihez tartoznának a bírói tévedések is. Szerintem a videóbíró alapvetően jó dolog. Csak tudni kéne kihasználni az előnyeit. Szembeszökő példa, hogy a múlt keddi Salzburg – Bayern mérőzésen a technológiával megsegített játékvezetők (és VAR-szobában ülő kollégáik) oda-vissza több kapitális hibát is vétettek. Ezek ki nem kényszerített hibák voltak. Még a szakadó esőnél és a tátongó nézőtértől is jobban befolyásolva a felek összecsapását.

Aztán a szombati Borussia Dortmund – Bayern München találkozón felmerült egy olyan eset, amelyet a videóbíró döntött el, a képernyőn igazolni kívánták a döntés jogosságát és a játékvezető is követte a VAR tanácsát.

Robert Lewandowski első félidei gólja lehet, hogy a számítógép ellenőrzése alapján les és a szabályhűség okán vissza kellett fújni. De ez a szabály, ami alapján megítélték a lest, a konkrét esetben ellentétes magával a játék céljával. És a szabály nem azt szankcionálta, amire a lesszabályt megalkották. Ennél az esetnél ugyanis a bíró azt szankcionálta, hogy az egyvonalban álló csatár és védő közül a csatár jobbnak bizonyult, mert ugyanarra a labdára egy leheletnyivel gyorsabban reagált. Egyébként a védők pedig nem fogták a világ legjobb játékosát. Végső soron a védők rossz helyezkedéséből fakadó következménytől (lásd: gól!) mentesítette a védekező csapatot.

Nem, nem azért született meg a lesszabály, hogy a védő gondolatnyi lassúságát kompenzálja. Hanem például azért, hogy minden egyes támadásnál kialakulhassanak ilyen párharcok, ahol a csatár és védő közül az ügyesebbik, gyorsabb győz.

Teljesen más helyzet, mintha a csatár az ötösnél leülne a labdát várni. Nem is arról volt szó, hogy bent ragadt vagy hamarabb elkezdett sprintelni. Itt a védő és a csatár együtt álltak, egyszerre várták a labdát, csak a csatár térde – amennyiben a vonal behúzása nem hasznossági döntés eredménye volt, például a bajnokság izgalmainak bebiztosítása érdekében – centiméterrel közelebb állt a kaputól.

Abba bele se menjünk, hogy a laposan beérkező labdába fizikai képtelenség lett volna a belógó térddel beleérni. Tehát sem elméleti, sem gyakorlati előnyre nem tett szert azzal, hogy őrizetlenül állva, mindkét lábfejével a védővel totális egyvonalban várta a labdát.

Tulajdonképpen itt az döntötte el a leshelyzetet, éppen hogyan fordította Lewandowski a térdét.

Nonszensz.

Még egyszer: az önmagában indokolt lehet, hogy a szabály az szabály, és ezért azt végre kell hajtani. Arra azonban nincs indok, hogy a meglévő szabály helyes-e. Ezzel kapcsolatban én egy olyat tudnék elképzelni, hogy a lesszabályt akként kellene módosítani, hogy mégha egyébként a labdához képest előrébb áll a csatár, egészen addig nem áll lesen egy támadó, amíg van olyan gólszerzésre alkalmas testrésze, amely egyvonalban van az utolsó védő Utolsó előtti ellenfél) bármely gólszerzésre alkalmas testrészével.

Ezzel a módosítással nem a csatárt sújtanánk, hanem épp támogatnánk a kezdeményező futballt, elismervén a jobb reagálását. Jobban megfelelne a VAR-korszak elvárásainak is, hiszen így kizárt lenne, hogy egymással egyvonalban lévő játékosok testrészeinek pillanatnyi (akaratlan) pozícióját méricskéljük. De tényleg, ennél az esetnél pont az döntött, hogy a két játékos milyen szögben tartotta a térdét. A gép kimutatja, csak nem ezért hozták létre a lesszabályt.

Bármely szabálynak alkalmasnak kell arra lennie, hogy a címzettje elfogadja azt. Abszurd módon a szombati esetnél a személytelen VAR jobban járt volna, ha – matematikailag helytelenül és szabályellenesen – behúzza fordítva kék és piros csíkokat. Senki sem vette volna észre, és mindenki ment volna tovább azzal, hogy a szabad szemmel nem les a számítógép szerint sem az. Ehhez képest a jogszerű döntés meghozatalával a VAR saját magára állított céltáblát.

Ez pedig elvezet minket oda, hogy az ember az, akinek olyan szabályokat kell megalkotnia, amelyben a VAR a saját létjogosultságát is alátámasztó döntéseket tud hozni. Ennek hiányában a videóbírónak sosem lesz akkora elfogadottsága, mint ami megnyugtatóan szükséges lenne. Ennek hiányában a VAR-ral szembeni ellenérzések jogosan maradnak fenn. Annak ellenére, hogy kiküszöbölhetők lennének.