Amikor a Real Madrid lerabolta a Barcelonát

Alfredo di Stefano a Real Madrid történetének egyik legnagyobb alakja. Hatalmas szerepe volt abban, hogy húsz ínséges esztendőt követően a madridisták újra a térképre kerüljenek.

Olyannyira, hogy vele a csapatban 11 év alatt nyolcszor is megnyerjék a spanyol bajnokságot, holott előtte 20 év alatt egyszer sem sikerült nekik. Mellette pedig az első 5 BEK-sorozatot is behúzzák. De nem sok hiányzott ahhoz, hogy Di Stefano végül ne a Realnál kössön ki. Sőt, a legnagyobb vetélytárs FC Barcelona legyen az európai csapata.

Akkor pedig teljesen máshogy nézne ki a spanyol futball Franco-tábornok alatti története. Spanyolországban ekkoriban katonai diktatúra állt fenn. A történet 1931-ig vezet vissza, amikor XIII. Alfonz király lemondott és a helyhatósági választásokon győztes ellenzékiek kikiáltották a köztársaságot. Néhány válságos évet követően pedig polgárháború tört ki a köztársaságpártiak és a monarchisták/nacionalisták között. A harc a II. világháború felvezetője volt, mind a marxista, mind pedig a fasiszta-nemzetiszocialista mozgalmak beszálltak külső segítségként. A nyugati demokráciák nem avatkoztak be. Francisco Franco vezetésével végül a nacionalisták győztek. S megkezdődött Franco tábornok négy évtizedes hatalomgyakorlása.

Image result for di stefano bernabeu

Az események kihatással voltak a futballra is. A spanyol állam erőteljesen multikulturális volt, az egyes népcsoportok markáns különállása folytán nem beszélhetünk egységes nemzetállamról. Franco tábornok számára viszont egy kulturálisan homogén, egységes spanyol állam megteremtése volt a cél. Ebben pedig aligha számíthatott Katalónia segítségére. Pláne annak egyik kiemelkedő ékkövére, az FC Barcelonára. A katalánok számára, akiknek hétköznapjaiban saját nemzeti mivoltuk csorbát szenvedett, a Barcelona meccsei igazi mentvárként szolgáltak.

Franco tábornok számára pedig kifejezetten jól jött (volna), ha nem a Barcelona vagy épp a baszkok kultikus csapata, az Athletic Bilbao játssza a főszerepet a bajnokságban. Egészen az 50’-es évekig azonban a fővárosiak nem voltak olyan állapotban, hogy érdemben sikereket tudjanak elérni a diktatúra alatt. Az Atletico Madridnak (amely a légierő csapatával egyesült az időszakban) kétszer sikerült bajnokságot nyerni. A katalánok számára pedig mindenki francoistának számított, aki tudomásul vette a rendszert. Így a Real Madrid is. Nem egyszerű igazságot tenni, de maga a kor sem volt egyszerű.




És itt jön a képbe Alfredo di Stefano, aki eredendően az argentin River Plate játékosa volt. A játékosok sztrájkja idején viszont Bogotába ment, ahol a Millonarios csapatában kezdett el játszani. Ez a kolumbiai bajnokság nem volt hivatalosan elismert, a FIFA kezdeti értelmezése szerint di Stefano, ahogyan a többiek, nem álltak szerződésben a klubjaikkal. Mindenesetre Di Stefanónak jól ment a játék. Itt figyelt fel rá a Barca.

A FIFA úgy próbált igazságot tenni, hogy a játékosok mégis játszhatnak Kolumbiában, de 1954-ig kötelesek visszatérni az eredeti klubjukhoz. Ebben a nagy katyvaszban Di Stefano sem nagyon tudta, melyik csapat játékosa. És közben visszatért Buenos Airesbe.

Image result for di stefano barcelona

Mindenesetre a Barcelona lépett, és meg is egyezett vele szóban. Di Stefano mindenképpen Spanyolországba akart igazolni. El is utazott Európába. De a helyzet ott sem volt egyszerűbb. A Barcelona megegyezett a River Plate-tel, hiszen eredendően hozzájuk kötötte szerződés a játékost. Azonban a FIFA moratóriuma alapján 1954-ig a kolumbiai csapat is jogot formálhatott Di Stefano játékjogára. A katalánok hiába akartak megegyezni velük, képtelenek voltak. A Millonariosnál közölték velük: harmadik fél is a történet részese.

Ez pedig az időközben felbukkanó Real Madrid volt.

Di Stefano közben elkezdett edzeni a Barcánál. Azonban hamar letiltották őt az edzésekről, amíg nem rendeződik a helyzet. Az argentinnak hosszú ideig kellett a senkiföldjén várnia. Di Stefanót nem engedték játszani Spanyolországban, Kolumbiába nem akart visszatérni. A Barca nem tudott megegyezni a Millonariosszal, a Real Madrid pedig végleges megoldás hiányában maximum addig tudta volna megszerezni az argentint, ameddig nem kell visszatérnie Argentínába, hiszen ők meg a River Plate-tel nem egyeztek meg.




 

Időközben pedig fentről tilalmat rendeltek el mindenféle külföldi igazolásra. A politika akarta megoldani a helyzetet? Megeshet. Mindenesetre sikerült házon belül tartani a vetélkedést. Amiből végül egy olyan blődliség is felvetődött, hogy a két klub felváltva fogja gyakorolni Di Stefano játékjogát.

Érted? Egyik évben az egyik csapaté, másik évben a másiké lesz. Aligha ültethető a gyakorlatba a futballban, nem nagyon érthetett a focihoz, aki ezt kitalálta. De nagy nehezen mégis sikerült ebbe a mederbe szorítani az eseményeket, Di Stefano, mivel 1954-ig a Millonarios játékosa lett volna, elsőként a Real Madridhoz ment. Ahonnan aztán véglegesen megragadt, a Real végül elszámolt mindhárom másik klubbal. A Barcánál pedig bíztak abban, hogy Kubalával a csapatban mind a teltház, mind a sikerek meglesznek.

Image result for di stefano barcelona

Di Stefano egyébként játszott Barcelonában. 1964 és 1966 között az Espanyol játékosa lett.

Érdekesség azonban, hogy egy alkalommal sem szerepelt a világbajnokságon. Pedig három nemzet válogatottjában is pályára lépett: az argentin, a kolumbiai és a spanyol. 1957-ben és 1959-ben nyerte meg az Aranylabdát.