Olvasom, mi zajlott le a PSG-vel kapcsolatban. Számomra ismét az mutatkozik meg ebből, hogy lehet pénzt ölni a fociba, lehet jó játékosokat venni, jó edzőt igazolni. És ezzel akár kiugró eredményt is lehet érni. Éppenséggel ki jöhet a lépés bármelyiküknek a Bajnokok Ligájában. Nem szokott.
Sok mindenen változtatnánk a Bayern Münchennel kapcsolatban, Oliver Kahn belépésével biztosan izgalmasabb lesz a kép. És még így is sokszor lemaradunk majd a legdrágább játékosokról.
De ezzel még nem biztos, hogy versenyhátrányba kerül a Bayern München. Mert a meglévő játékosoknak viszont lesz kellő hajtóereje ahhoz, hogy kihozzák magukból a legjobbjukat: (1) korábbi legendákkal vannak körülvéve, (2) nemcsak rajongóik vannak, hanem szurkolóik, akik egy életérzést is megtestesítenek, ami olyan erejű, hogy nyomással bír, aminek meg kell felelni. (3) és meg kell felelni a klubhagyományoknak. Ehhez képest még plusz az a fajta törődés és bizalom, amiben hagyományosan a játékosok részesülnek a Bayernnél. Bizonyosan más elit-, illetve német kluboknál is.
És ugye hiába kerül valaki 100 millió Euróba. Ha nem a megfelelő helyen van, ha nincsenek meg a szakmai alapok, akkor sosem fogja teljesen kiaknázni a tudását, sosem fog 100 millió eurósként játszani, de olyan jól biztosan nem, mint egy valódi élklubnál tenné. Marad az a hivatkozás, hogy “de egy év alatt visszajött az ára a mezeladásokból.” Sokra mennek vele.
A német műanyagcsapatokat kevésbé venném be a képbe. Az ő esetükben árnyalja a képet, hogy egyfeől komoly tehetséggondozás végeznek az akadémiájukon, van egy hozzáadott érték a német futball jövőjéhez. Másfelől pedig komoly játékos-megfigyelői munkát végeznek. Számos kiugrásra váró klasszis érkezik a Bundesligába.
