Németország az 1930-as világbajnokságon való részvételt még nem vállalta. A világháborús vereséget követő nagy gazdasági világválság a futballban is éreztette hatását.
A weimari köztársaság bukását eredményező nemzetiszocialista rezsim fokozatosan építette ki hatalmát az élet minden területét. Ez alól a futball sem volt kivétel. Ettől függetlenül, aki tud futballozni, az ilyen politikai helyzetben is tud. Márpedig a németek már akkoriban is eléggé tudtak.
Arról már volt szó, kik és hogyan alapozták meg a német futball taktikáját, Otto Nerz szövetségi kapitány vezetésével a világ előtt ezt az 1934-es VB-n lehetett megmutatni. Az olaszországi VB-re már nevezett Németország is, s ahogyan minden világbajnoki selejtezősorozatát, ezt is sikerrel vette.
Annyira azért nem volt nehéz dolga. Franciaország és Luxemburg ellen kellett kivívnia a részvételt. Ráadásul a háromcsapatos csoportból ketten is kijutottak. Így végül elég volt a luxemburgiak 9-1-es legyőzése, s mivel a franciák 6-1-re verték a miniállamot, egymás ellen már nem kellett játszaniuk.
A német bajnokságot ebben az évben a Schalke nyerte. A berlini Postastadionban rendezett döntőben 2-1-re gyűrték le a Nürnberget. Német kupát még nem rendeztek ekkoriban. A bajnokcsapatot Franz Szepan kapitány képviselte, s vált a válogatottban is húzóemberré.
Ez a VB-keret volt minden idők legfiatalabb német kerete (24,1 átlagéletkor). A fiatal csapat zártan és katonás körülmények között készült a VB-re. Az újságíróktól elzártan, Hans Jakob kapus azt mondta, hogy még a feleségének se mondhatta el, hol készültek a meccsekre. Már akkor is tudatosan edzettek a forróságra (lásd: Brazília 2014, kora délutáni meccsek), azonban korántsem a mai tudományosággal. Nerz ugyanis csak kevés folyadékot engedélyezett a játékosoknak edzés közben, a legnagyobb melegben. Ez aligha egészséges. De ott akkor célra vezetett. Vagy legalábbis is nem okozott bajt: a firenzei hőségben 5-2-re verték Belgiumot. Németország első VB-meccsén Edmund Conen triplázott.
A milánói negyeddöntőben már enyhébb volt az idő. De valószínűleg köszönet nem volt benne: szakadó esőben kellett legyűrni a svédeket. 2-1-re sikerült is. Így Németország már az első VB-jén éremért játszhatott.
Kissé beárnyékolta a menetelést (kieséses rendszerben küzdött a 16 csapat): a Bayern egyetlen játékosa, Sigmund Haringer idő előtt hazautazott. A hivatalos nyilatkozatok szerint megfázás miatt, de többször is összerúgta a port a birodalmi kapitánnyal: sörözgetés, késés, fegyelmezetlenség. A frankfurti Rudi Gramlich a negyeddöntő után volt kénytelen hazatérni. A zsidók kereskedésére vonatkozó egy újabb közig. korlátozás miatt a bőrműves bolt, ahol dolgozott, kénytelen volt őt hazahívni dolgozni. A német játékosok ekkoriban nem a futballból éltek. Más forrás szerint a munkáltatóját ért megszorítások okán szolidaritásból hagyta ott az edzőtábort.
Akárhogyan is, Németország bejutott a legjobb négy közé. Ahol Rómában Csehszlovákiával nézett szemben. Bár a keleti szomszéd volt az esélyesebb, akkoriban nagyobb hírnévnek is örvendtek a futballban, a németek sokáig tartották esélyeiket. A végén azonban a drezdai Willibald Kreß kétszer is potyázott. /Szegény srác, biztosan sok remek meccset játszott. Így 80 év távlatából viszont már csak erre emlékezünk./
A 3. helyért azzal az osztrák csapattal kellett szembenézni, amely a torna egyik esélyesének számított. Őket az olaszok állították meg az elődöntőben. A mérkőzést a „nápolyi csoda” néven illetik a mai napig.
A Grammlich helyére behívott Reinhold Münzenberg is szerepet kapott a meccsen. Őt lényegében az oltár elől rángatták ki a tornára. A VB alatt lett volna az esküvője. Helyette azonban részese volt az első igazi német válogatott sikernek. A németek 3-2-re győzték le az osztrák Wundermannschaftot. Ezen a mérkőzésen született a leggyorsabb német VB-gól. Edmund Conen már 25 másodperccel a kezdés után betalált.
