Számomra rendkívül zavaró volt a fanyalgáskultúrának az az újabb túlcsordulása, hogy két hete másról sem volt szó a brazil válogatottal kapcsolatban, hogy táncolnak.
Nem gondolom lenézésnek az ellenféllel szemben, ez kulturális jegy, egyszerűen az öröm megnyilvánulása. Ami tök jó. Én is szeretem jól érezni magam, amikor bármit csinálok. Szeretem magamat adni. Te is. Mindenki.
Írom ezt úgy, hogy az általam kedvelt válogatottól és annak kultúrájától ez idegen lenne, és nem is tetszene. Náluk másféle csapatszellemet szeretek. Kár, hogy ezen a VB-n nem láttuk.
De végső soron egy világbajnokságnak erről kellene szólnia: (futball)kultúrák találkoznak egymással. Ez az igazi sokszínűség. Amit én frankónak találok.
Ez a felesleges hangulatkeltés nagyon idegesítő. És nem a táncról szól. Nem emlékszem, hogy például az új-zélandi válogatottal kapcsolatban bárki meg merte volna ezt csinálni.
Hasonló hangulatkeltés volt a brazilok horvátok elleni kiesését követően Neymarral kapcsolatban:
Az oknyomozó újságírás újabb mérföldköve a megfigyelés: “Neymar nem rúgott 11-est!”
És a gyanú árnyékában feldereng a megoldás: “Lehet, hogy ő lett volna az ötödik rúgó??”
Elképesztő, éles logika. Talán egy “tényellenőrzést” megért volna még. :-)