A futball nem különbözik életünk és környezetünk más aktuális vonatkozásaitól.
Ahogyan kérdés, hogy a természetünkből, környezetünkből, társadalmunkból, kultúránkból, gazdaságunkból mi marad, amíg az azt felélő erők (lásd még: apparátus) meg nem unják annak kiszipolyozását.
Ugyanúgy kérdéses, hogy meddig marad átélhető számunkra a “pénzes picimek” egóját pumpáló futballüzlet.
A ugyanígy mi marad ebből az egészből, mire megunják.
Azt tudjuk a közhely szerint, hogy a negyedik világháborút botokkal és kövekkel fogjuk vívni.
De milyen lesz a foci, amikor ez a fenntarthatatlan növekedés, a futball velejét felemésztő esztelenség egyszer csak már nem lesz jövedelmező és az egész kártyavárként omlik össze?!
A futball nemcsak üzleti, hanem kulturális tényező. Egyre kevésbé.
