“Már csak egy napszemüveg hiányzott róluk”

“Már csak egy napszemüveg hiányzott róluk”

A Bayern München évtizedek óta uralja a Bundesligát: trófeát trófeára halmoz, s közben még a közetlen vetélytársak elleni rangadókat is képes gólfesztivállá alakítani. Persze néha ez a csapat is beleszalad a késbe.


És volt egy bajnoki derbi, amikor nem is volt kérdéses, hogy bele fog. Ehhez kellett az is, hogy a játékosok vagy totálisan másnaposan vagy pedig még mindig részegen lépjenek pályára. Nem a hőskorban, hanem akkor, amikor hivatalosan is a Bayern számított Európa legjobb csapatának.

Pontosabban éppen azért, mert a Bayern lett Európa legjobb csapata. 1974-ben első alkalommal szerepelt a Bajnokcsapatok Európa-Kupája döntőjében a müncheni csapat. A brüsszeli fináléban az Atletico Madrid jutott ellenfélül. A 120. percbe fordulva úgy tűnt, Spanyolországba mehet a füles serleg. Aztán jött Katsche Schwarzenbeck, a Császár szárnysegédje, aki messziről a hálóba talált: 1-1. Viszont az európai futballban ekkor még nem volt olyan, hogy büntetőpárbaj. A kiírás szerint a szerdai döntetlent egy pénteki megismételt találkozó követte. Az előző 48 ezres nézőszám helyett 23 ezer szurkoló előtt.

Ekkor már nem kegyelmezett a Bayern: Uli Hoeneß és Gerd Müller duplájával 4-0-ra ütötte ki az Atleticót és ült fel Európa trónjára. Mámoros pillanatok, mámoros italok. Megérdemelt ünneplés a hatalmas sikert követően.

Igen ám! De másnap, szombaton délután a normál menetrend szerint a Bayernnek bajnoki mérkőzést kellett játszania. Az ellenfél a korszak nagy ellenfele, a Borussia Mönchengladbach volt. Mivel a kétpontos rendszerben a bajorok előnye három egységnyi volt az utolsó forduló előtt, így a mérkőzésnek már nem volt tétje. Ezért is fordulhatott elő, hogy az örömittas játékosainkat egyáltalán nem érdekelte nemhogy a találkozó, de még az sem, éppen hol vannak.

Wolfgang Kleff, a gladbachiak világbajnok kapusa szerint már csak egy napszemüveg hiányzott a Bayern-játékosokról, annyira szét voltak csúszva. A brüsszeli siker másnapján busszal utazott el a csapat Mönchengladbachba. erősen alkoholos állapotban. A brüsszeli 11 játékosból 9-en a bajnokin is ott voltak a kezdőben.

Egyetlen Bayern-játékos számára volt még tétje a meccsnek: Gerd Müller kétgólos előnyben vezette a góllövőlistát a gladbachi Jupp Heynckes előtt. Későbbi sikeredzőnk az első félidőben kétszer is betalált, de – pláne, mert Gerd Müllert közben le is cserélték – úriemberként viselkedve megállt ennyinél, így a két későbbi világbajnok megosztozott a gólágyún.

https://www.youtube.com/watch?v=KXXw3iBuCyI

A Bayern egyáltalán nem akarták titkolni, mennyire nem érdekelte őket az eredmény. Udo Lattek vezetőedző: „A kispadon minden bekapott gól után csak nevettünk.” Míg az akkor 29 éves Beckenbauer szerint: „Ilyen tempóban még 25 évig tudnék játszani” – utalt a sörmeccses jellegre. Sepp Maier, a korszak „Thomas Müllere” ironikusan annyit jegyzett meg az újságíróknak: „Szörnyű a hangulat az öltözőben.”

Arra azért még bőven jutott ereje legendáinknak, hogy a lefújást követően a Salátástálat is átvegyék. Ez volt az első, hogy egy csapat egymás után háromszor is bajnoki címet tudott szerezni a Bundesligában. A mókázás azonban nem tartott sokáig. A bajnokság zárultával 7 Bayern- és 5 Gladbach-játékos részvételével a Nationalelf megkezdte a világbajnoki felkészülést: hogy aztán július 7-én Münchenben a német válogatott hazai pályán érjen révbe.

A cikk elsőként az fcbayernmunchen.hu-n jelent meg.