Kinek mutatott be Thomas Helmer?

Kinek mutatott be Thomas Helmer?

A Bayern München históriája tele van ragyogóbbnál ragyogóbb történetekkel.  De az élet nemcsak móka és kacagás. Lássunk most egy szomorú történetet!


102 másodperc alatt elbukni egy Bajnokok Ligája-döntőt önmagában is a legszörnyűbb élmények egyike – pláne olyan igazságtalan körülmények között, mint történt az az 1999-es barcelonai fináléban. Ehhez képest még szörnyűbb az, ahogyan valaki, aki 102 másodpercre volt attól, hogy csapatkapitányként a magasba emelje a trófeát, a vereséggel nemcsak ezt, ha a jövőjét is végleg elvágja a klubjánál.

Thomas Helmer olyan körülmények között írta ki magát a Bayernből, mint talán senki más – esetleg még Breno sztorija vetekedhet vele. Helmer az elbukott BL-döntő lefújását követően egészen egyszerűen mindkét kezével a középső ujját mutatta, a nézők felé, de vannak, akik szerint kifejezetten Ottmar Hitzfeldnek üzenve. A későbbiekben pedig megtagadta, hogy díszsorfalat álljon a végül győztessé váló United-játékosoknak. Utóbbi elfogadható ilyen érzelmek között (a többiektől sem egy elvárásról volt szó, az ő esetükben emberi nagyságuk kiemelendő), előbbi viszont egészen megdöbbentő. De ha kicsit a dolgok mögé nézünk, ha bizonyságot nem is, de értelmet nyer a dolog.

Helmer ezen a döntőn nem kapott lehetőséget a játékra. Annak ellenére, hogy a csapat kapitánya volt, s a Bayern több kulcsjátékosát is nélkülözni volt kénytelen. A Generális még a végjátékban sem őt küldte be, pedig még Lothar Matthäust is lecserélte a vezér fáradtsága miatt. Sokak szerint Helmerben már a gólokat megelőzően is forrt a düh, amiért Thorsten Fink (majd még Hasan Slaihamidzic) állhatott be, s nem ő. Hát még azután, ahogyan az események alakultak.

A játékos viselkedése azonban nemcsak a pillanatnyi düh eredménye. Több olyan tényező is van, ami elvezetett minket ehhez a ponthoz, s ezek a tényezők erősítik azt is, ahogyan a klubvezetés és a Generális reagált: utolsó cseppként a pohárban.

1. Helmer 1992 óta volt a Bayern játékosa, 1997-től pedig annak csapatkapitánya. Hogy rátermett volt, játékával folyamatosan bizonyította a Bayernben és a Nationalelfben is. 1996-ban a Kickernél őt választották Németország legjobbjának. Azonban a 90’-es évek közepén ő is tagja volt azoknak, akik egyértelműen Lothar Matthäusszal szemben foglaltak állást. ’Loddar’ ekkor már a 30-as évei második felében járt, neki azonban nem akaródzott abbahagyni, teljesítménye sem igazán indokolta volna ezt. Nyílt titokként kezelték akkoriban, hogy olyanok, mint Helmer, Klinsmann, Babbel vagy Kohler hatottak Berti Vogts szövetségi kapitányra, aminek következtében Matthäus kimaradt az 1996-os EB-keretből.

Helmer pedig még továbbment, Franz Beckenbauernél  kijárta, hogy a Bayern kapitányi szalagja is elkerüljön tőle. Erre végül Lothar Matthäus nagy botrányt kavaró „Naplójának” megjelenését követően került sor.

2. A bennfentesek azonban tudni vélték, hogy Helmer és Hitzfeld szembenállása már Dortmundban megkezdődött. Hitzfeld a BVB edzőjeként rossz néven vette, hogy játékosa nem akart hosszabbítani, az Auxerre-rel való tárgyalásra hivatkozott, végül pedig a Bayernhez igazolt.3. Azt pedig az ominózus BL-döntőt követően tudtuk meg, hogy Hitzfeld már 1998 végén kizárta, hogy Helmer hosszabbíthat a csapattal: „Visszagondolva a decemberi döntésemet helyesnek találom. Hiszen éppen a vereségben mutatkozik meg néhány játékos igazi jelleme. Megadtam az esélyt, hogy méltóan búcsúzzon. Még a kupadöntőben is pályára léphetett volna, de ezzel a viselkedéssel bezárta maga előtt az összes ajtót” – nyilatkozta Hitzfeld néhány nappal a döntőt követően. A decemberi döntést Helmer is megerősítette.

5. Helmer nemcsak a BL-döntőről hiányzott, hanem gyakorlatilag a teljes BL-idényről. A 13 BL-meccsből mindössze az egyik selejtezőn (Obilic) és egy csoportmeccsen (Brondby) kapott lehetőséget. A mester rotációs rendszere értelmében a bajnokságban általában ott lehetett a pályán.

6. A nyilatkozatok alapján az is látszik, Thomas Helmer ügye egész szezonban rásütötte bélyegét a csapat mindennapjaira: „Thomas Helmer egy vulkán, amely hónapok óta fortyogott, egyértelmű volt, hogy valamikor ki fog törni. Újra és újra megpróbáltuk vele tisztázni, hogy már nem fiatal suhanc, és a dolgok már nem mennek úgy, ahogyan ő elképzeli” – mondta el Uli Hoeneß akkori menedzser. Több helyen is olvasható, miszerint Helmer teljesítményét és irányítását mindig is tisztelték a klubon belül, emberileg azonban sosem tartozott a népszerű játékosok közé.

De hova is mutatott Helmer? A képek alapján a nézőtér felé, ő saját maga azzal mentegetőzött, hogy a felesége felé. Mulatságosnak hangzik, bár két évvel később valóban elváltak. Hitzfeld az első interjúiban még azt mondta, nem is látta az esetet, nem emiatt, hanem minden más miatt tette be nála a kaput Helmer viselkedése, így különösen, hogy a döntőt követően nyilvánosan kritizálta döntéseit.

Aztán egy 2010-es interjúban már egyértelműen úgy fogalmazott ő is, hogy Helmer a nézőtérre mutatott. Ekkor elmondta, a következő nap leült megbeszélni a vezetőkkel az eseményeket és számára egyértelmű volt, mit kell tenni: „Kirúgni!” A döntőt követő napokban azonban sokak számára egyértelmű volt, Helmer a vezetőedzőjére mutatott, így megköszönve neki az egész éves bizalmat.A nyilvános döntés szerint: Helmer és Scholl (aki szintén nyíltan kritizálta az edzőt) 10.000 márkás büntetést kapott, míg Helmert eltiltotta a szezon többi mérkőzéséről. Ez az utolsó bajnokit és a végül szintén elbukott kupadöntőt jelentette.

Helmer a ZDF szombat esti magazinjában vágott vissza: „Nem szeretnék bocsánatot kérni a tettemért. Nem volt megfelelő a viselkedésem. De hét éven át mindent beleadtam a klubért. Az ellenem felhozott vádak jellegtelenek és túl erősek volt. Nem fogadhatom el őket.”

Ekkor már mindenki tudta, hogy vége a dolognak: Már május végén leigazolták Patrik Anderssont. Helmer új csapatot keresett magának, a Sunderland igazolta le, de ebben évben még néhány meccset a Hertha kölcsönjátékosaként is játszott. Mivel ekkor már 33 éves volt, számára a hátralévő évek a levezetés jegyében teltek.