Sok minden miatt különleges volt a szerda esti német-magyar párharc. Ilyen az is, hogy pont olyan időt fogtak ki a felek, ami egyszer már alaposan meghatározta a felek közötti összecsapás kimenetelét.
A szakadó esőre én is nagyon várok, remélhetőleg megérkezik a napokban ide is, mert már ki vagyok elég rendesen. Focimeccsen ugye inkább a kevésbé technikás csapatot segíti abban, hogy az erősebb csapat ne tudja érvényre juttatni a fölényét. Ilyen volt 1954-ben is, megspékelve az Adidas akkori új fejlesztéseivel a csukán. Ha nagyon szikár és szemellenzős akarok lenni, akkor a szerda estére is rá lehet fogni, de azt hiszem, hogy ez a német teljesítmény már a taktikai táblán predesztinálva volt.
Az ilyen időjárást az 1954-es német válogatott kapitánya, Fritz Walter után Fritz Walter Wetternek nevezi a német népnyelv.
Érdekes, hogy az 1974-es VB-n is volt egy esős meccs, ami kiemet helyen maradt meg a német futballkultúra emlékkönyveiben. 1974. július 03-án Frankfurtban a németek és a lengyelek a döntőbe jutásért játszottak csoportmeccset. A mérkőzésen ULi Hoeneß büntetőt hibázott, végül is Gerd Müller góljával nyertek épphogy a németek. Franz Beckenbauer szerint, ha nem esik az eső, akkor tuti nem nyernek. A frankfurti vízicsata (Wasserschlacht von Frankfurt) néven marad meg az emlékezetben.
