Egyelőre még mi nézők is csak tanuljuk a videóbírót. Az új eszköz miatt számos új dolgot látunk. Ilyen volt a tegnapi Mainz – Freiburg mérkőzés is.
Mainzban a kiesés ellen küzdő csapatok csatáját a videóbíró is nagyban befolyásolta. De az igazságosság irányában. A félidőt megelőzően egy mainzi beadásnál Marc-Oliver Kempf freiburgi védő egyértelműen kézzel ütött a labdába. Mármint nekünk, nézőknek volt ez egyértelmű. A játékvezető elsőre nem ítélt szabálytalanságot, és a kölni videóbíró sem jelzett kapásból.
Guido Winkmann játékvezető pedig 0-0-s állásnál le is fújta a félidőt. A játékosok már az öltöző felé haladtak, voltak, akik be is értek. A bíró ballagott lefele, de még nem hagyta el a gyepet, amikor jeleztek neki, hogy mégis „helyzet van.” Visszarendelte a játékosokat, megnézte az esetet és büntetőt ítélt. A félpályát már konkrétan locsolták. Pablo de Blasis magabiztosan értékesített egy olyan büntetőt, amit egyébként meg kellett volna ítélni. Senki sem az anyagi jogi részét bírálta a dolognak, mindinkább az formális részét.
A félidő ugyanis lefújásra került, a játékosok már egy megváltozott helyzetben voltak kénytelenek visszatérni a pályára. Nyilván máshogy áll hozzá mindenki, ha egyből történik ez meg, mintha már az öltözőből rángatják vissza őket. A félidő ’újranyitására’ egyébként lehetőség van, míg a végső sípszó után elvileg – bár ezen is ma elég sokat vitáznak a szakértők – nem.
A videóbíró sem tökéletes – Nincs tökéletes megoldás
A videóbíró tökéletesen mutatja a jelenkor véleményrelativizmusát. Addig, amíg nem vezették be, minden egyes mérkőzésen a hiányát bírálták. Mióta a Bundesligában ez létezik, minden egyes mérkőzésen a meglétét bírálják. Most már azért elég sok meccset játszottak le így, számos fals ítélettel. Ezekről beszélni kell, a negatívumait is figyelembe kell venni. Amellett persze, hogy be kell látni, nincs vitamentes rendszer. A múltheti Man. City – Liverpool mérkőzésen a videóbíró tudta volna jelezni, hogy a City második gólja szabályos volt, de nincs az a rendszer, ember vagy emberfeletti lény, aki ki tudta volna zárni a vitát a Real Madrid – Juventus mérkőzés végső tizenegyese előtti belépő kapcsán. Abból mindenképpen pro és kontra érvek lettek volna.
Itt is nyilván az elszenvedő fél, aki bírálta az esetet, míg a Mainznál köszönték szépen. De nem is kellett volna, hiszen tök egyértelmű eset volt. Ez az eset éppen, hogy a videóbíró mellett egy pozitívum. Ha kiemeljük a negatívumokat, akkor a pozitívumokat is ki kell. A bentmaradás szempontjából sorsdöntő büntetőt nem fújták volna be, ha nincs videóbíró.
És itt érkezünk el a címadó gondolathoz. Visszás volt a helyzet, egy elméletileg elbírált („nincs szabálytalanság”) esetet követően egy lezárt félidő nyílt meg újra. A formális szabályok éppen ezért születtek meg, hogy határt szabjanak a vitás eseteknek, jogi megoldással, de lezárjanak egy vitát. Akár úgyis, hogy a döntés nem felel meg a valóságnak. A formális szabályok alkalmasak arra, hogy a kétséges döntést a jövőben ne lehessen vitatni. Itt azonban nem egy kétséges döntéssel álltunk szemben, hanem egy egyértelműen szabálytalan mozdulattal. Ez a büntető járt volna, ez remélhetőleg senki számára sem kérdés.
Tehát a szabályok, melyeket formalizmusból hozunk meg, mindössze eszközök. Nem az a cél, hogy betűről betűre mindenáron betartsuk a szabályokat. A cél maga a futball. A fair játék. Itt amennyiben nem ítélték volna meg a büntetőt, akkor a szabályok oltárán feláldoztuk volna a sportszerűséget.
A hátrányok kényszerű telepítése
A Freiburgot a videóbíró nem sújtotta pluszban. Azzal sújtotta őket, ami járt. Ha nem adod meg az elsőbbséget, elhajtasz a baleseti helyszínről és csak két év múlva találnak meg, azért te nem lehetsz felháborodott. Megkapod, ami jár neked.
Itt a késlekedés a játékvezetői csapat (vagy inkább a DFL, mint szervező) oldalán merült fel. Ez a kockázat megvan, videóbíróval és nélküle is. A kérdés az, kinek az oldalára telepítsük ezt a kockázatot. Ha nem fújja vissza a meccset, akkor a technikai késlekedésből eredő hátrányokat az amúgy vétlen fél viselte volna. A mechanizmusét, melynek igazságot kellett volna szolgáltatni a mainziak büntetőigénye mellett. Ennek tökéletlensége így a mainziaknak még hátrányt is okozott volna. Másik oldalról nézve viszont a freiburgi kezezés adott. Vétett, ezért büntető jár. A mechanizmus tökéletlensége megóvta volna a freiburgiakat a vétség megbüntetése alól. Őket részesítette volna védelemben.
A szabálytalanság tudatában
Ugye itt megint el kell mondani, hogy a szabálytalanság pillanatában a freiburgi tudta, hogy ő szabálytalan, amiért büntetőt KELL ítélnie a bírónak. Az a megszokás, hogy a szabálytalanságot nem jelzi egyetlen játékos sem (csak ritkán), még nem menti fel alóla. Az ő személyében is rejlett az ok arra nézve, hogy nem azonnal, hanem csak az öltözőből visszatérve kellett a büntetőt védeni. Az ítélet körülményeiből eredő frusztráció érve jelentős. Azonban szintén oda jutunk, hogy a rendszer hibáiból eredő járulékos hátrányokat a vétkes vagy vétlen fél részére számoljuk-e el.
A magam részéről mindenképpen pozitívan látom az esetet:
- A bentmaradás szemszögéből fontos büntetőt ítéltek meg.
- A mechanizmus tökéletlenségeit bírálni kell, azon kell lenni, hogy az időtényező okán ilyen helyzet ne forduljon elő.
- De ezt a kockázatot mindenképpen az egyik fél oldalára kellett telepíteni: és itt a vétkes fél viselte a hátrányokat a vétlen féllel szemben.
- A formális szabályok fontos legitimációs erővel bírnak, a játékvezető tekintélyét is emelik, de végső soron nem formalitásnak, hanem az igazságnak kell érvényre jutnia.
A bejegyzésben egyértelműnek vettem a kezezést Aligha lehet vitás. De ha mégis: itt ennél az esetnél a különlegességet és a bejegyzés alapjául szolgáló vitát nem az képezte, milyen szögben állt a védő karja. Hanem az, hogy erre az esetet követően mennyi idővel és a mérkőzésen melyik szakaszában került sor, milyen technikai segédlettel.